Lábjegyzetek a 17. századhoz

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal

Pálfy Eszter

Egy 17. századi történet 21. századi újraírása. Képzeljünk el egy könyvet, melyről előzetesen mindössze ennyit tudunk. És igen, Esterházy Péter új könyve, az Egyszerű történet vessző száz oldal körülbelül az, amire számítunk.

Esterházy Péter írásai a Jelenkor folyóiratban>

Természetesen a történet nem ennyire egyszerű (e tekintetben a címnek se higgyünk), arról van szó pusztán, hogy Esterházy Péter ebben a kötetben is nagyrészt a tőle megszokott poétikai technikákkal él, mint amilyen például az önreflexivitás, az intertextualitás vagy a stílusrétegek keverése; sőt, tematikusan is akad visszacsatolás az életmű korábbi darabjaihoz, mely leginkább az apafigura hangsúlyos jelenlétében érhető tetten. „Azt szeretném, az a becsvágyam, a hübriszem, hogy beszámoljak apám élete utolsó két évtizedének boldogságáról.” (6.) – hangzik el rögtön a kötet elején.

Ha a történet egyszerűsége nem is feltétlenül stimmel, valamiféle narratív szál azért mégiscsak akad, visszatérő szereplőkkel, mint Nyáry Pál vagy III. Lajos. Ami a „száz oldal”-t illeti: a kötet fejezetcímeiül oldalszámok szolgálnak, melyek kezdetben még szabályosan követik egymást, majd összezavarodnak. Ezt a zavart értelmezhetjük annak az írói megoldásnak a példájaként, ahogyan Esterházy látszólag próbálja a 17. századot imitálni, majd egy 21. századi csavarral mégiscsak lerántani a 17. századi leplet: az oldalszámok összezavarodása előfordulhat ugyan régi krónikák esetében, de nem fordulhat elő például az, hogy [utolsó előtti oldal]-ból kettő is van.

Az oldalszámok összezavarodását szellemes és tulajdonképpen kibogozható posztmodern gubancként értékelve azonban még mindig belegabalyodhatunk a lábjegyzetekbe, melyek a történetszerűség legfőbb kibillentői a kötetben. A lábjegyzetek sokféle funkcióban jelenhetnek meg: (többségében irreleváns) forrásmegjelölésként, mint például: „Most mi lesz.” – kérdi/állapítja meg a főszöveg, majd a lábjegyzet kiegészítése: „*A Luther nevű nyomozó utolsó mondata egy dán vagy svéd krimisorozat legeslegvégén. – E. P.” (234.); a főszöveghez fűzött magyarázatként, mint amilyen a „matató ménkű”-höz fűzött kommentár: „*A gömbvillám régi, szép neve; a Nemzeti Színház előadásán hallottam, a Mohácsi János rendezte Egyszer élünkön. – E. P.” (32.), vagy épp célul tűzhetik ki a tévedések javítását („Ekkor még nem találkozott gróf Schweidenfeldttel*.” – állítja a főszöveg, „*Dehogynem! – E. P.” – tromfol a jegyzet).

A mindenütt burjánzó lábjegyzetek a narrátori pozíciót is megkettőzik: afféle omnipotens 21. századi elbeszélő hangján szólalnak meg, akinek korrigáló-helyrepofozó kommentárjai csapnivaló krónikásnak állítják be a főszöveg elbeszélőjét, de mivel az idősíkok összecsúsznak, az olvasó a legváratlanabb ugrásokat hajtja végre a 17. és a 21. század között.

Ezek az ugrások azonban előbb-utóbb fárasztóvá válnak, főleg, ha az oldalszámok rendbe szedésétől már a mi oldalunk is szúr. Természetesen akadnak a főszöveget leleményesen kiegészítő megoldások is, sok esetben azonban mintha csak bosszúságot okozna lepillantani a lábjegyzetre. Egy főszövegbeli felsorolás csillagozása utáni lábjegyzetben például ez olvasható: „***És még valami, de az most nem jut eszembe. – E. P.” (192.) Az információtartalom nélküli, inkább csak öncélúnak tartható lábjegyzetek másik esetében pedig még túlírttá is válik a szöveg: „neve is van, de még nem sikerült megtudnunk,*” – közli a főszöveg, lábjegyzetben pedig ez áll: „*Keczer Samu a becsületes neve, már az apjáé is az volt, amiképpen a fiáé (stb.) is az lett, de többé nem szerepelvén a történetünkben, ezt nem tartottam fontosnak megjegyezni. Bár most kissé elbizonytalanodtam. Keczer Samu, a névtelen kocsis. – E. P.” (28.)

Esterházy könyve tehát a tőle megszokott módon nagyon tudatos a formai megoldások szintjén: olyannyira, hogy a végletekig bonyolódik. A kötet erénye ezért nem feltétlenül, vagy nemcsak itt keresendő, hanem a kommentárok kommentárjainak kommentárjaiból itt-ott kibukkanó, egyszerűbben fogalmazott mélyebb igazságokban. Az esetenként jelentkező túlírtságot felróni azonban sajnos mégiscsak muszáj, elvégre ez – bevallottan a kardozós változat lévén – nem a vágatlan verzió.


Pálfy Eszternek a regényről írt hosszabb kritikája a Jelenkor októberi számában olvasható.

 

 

2013-10-08 09:00:00
http://www.szinhaz.net

PROGRAMOK

  • Szerb Antalról: kötetbemutató beszélgetés
    Havasréti József / Pálfy Eszter / Kisantal Tamás
    2019. június 14., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)

  • Keresztesi József: Inverz Ophelia (könyvbemutató)
    2019. június 15., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)
    Beszélgetőtárs: Görföl Balázs