Zsolnay a nagyvilágban

Merényi György: Zsolnay építészeti kerámia az Osztrák–Magyar Monarchia korában

Cseri László

A pécsi Zsolnay-gyár kimagasló eredményeit a nemzetközi szakirodalom rendszeresen méltatja, ám az építészeti kerámiára vonatkozóan csak rövid utalások találhatók. Ezért is hiánypótló az a kötet, amely alapos betekintést nyújt ebbe a világba – Cseri László recenziója.

A hazai építészeti hagyományokban fontos szerepet játszó Zsolnay építészeti kerámiát bemutató könyv jelent meg a Vince Kiadó gondozásában Zsolnay építészeti kerámia az Osztrák–Magyar Monarchia korában címmel Merényi György művészettörténész tollából.

A szerző a Mattyasovszky Zsolnay Tamás által jegyzett, Merényi által szerkesztett, a budapesti építészeti kerámiát bemutató 2005-ös könyv folytatásaként dolgozta fel a hajdan volt Osztrák–Magyar Monarchia területén található zsolnays épületeket. Ezt az 1867-től kezdődő, a Monarchia felbomlásáig tartó időszakot a Zsolnay-gyár aranykorának is nevezhetjük. Több mint tíz év kutatásának eredményeként kerültek áttekinthető táblázatokba az épületek, és Merényi sok száz fotót készített róluk Ausztriában, Horvátországban, Magyarországon, Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában. Köztük vannak olyan jelentős és ismert épületek, mint a szabadkai városháza és a Raichle-palota, a marosvásárhelyi városháza vagy a kecskeméti, debreceni, pécsi, kiskunfélegyházi városképeket meghatározó épületek. Akadnak azonban a kötetben kevésbé ismert, ám különleges, érdekes épületek, mint például a szlovákiai trencsén-teplici fürdőépület orientalizáló burkolatával, a szarajevói régi városháza vagy a belgrádi Moszkva Hotel.

Külön fejezet foglalkozik az építészeti kerámia és a pécsi Zsolnay-gyár kapcsolatával, a historizáló épületekkel, az épülethomlokzatok pártázataival, a szecessziós palotákkal, az eozinmáz és az építészeti kerámia összefüggéseivel, a pécsi Zsolnay-örökséggel és Bécs Zsolnay-emlékeivel.

Bécs különösen fontos színtere a szerző kutatásainak, s ennek eredményeképpen az itthoniak, de talán még a bécsiek számára sem közismert Zsolnay-kerámiás épületeket, azok épületdíszeit ismerteti a kötet. Ilyen az egykori Polyklinika épületének homlokzata, a Portois és Fix üzletház, a Zacherl-gyár különleges, orientalizáló homlokzata vagy az Equitable Biztosító Társaság egykori székháza. A Zacherl-gyár orientalizáló tornyainak egyik másolata, illetve az Equitable Biztosító Társaság székháza belső udvarának kerámiái a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben is láthatók. Az sem volt közismert ez idáig, hogy Joseph Maria Olbrich, a szecesszió egyik neves osztrák építészének darmstadti művésztelepen lévő házát is Zsolnay-kerámiával díszítették. Erről azonban szinte semmit nem lehetett tudni addig, ameddig elő nem került Pécsett a Zsolnay-gyár egyik Terracotta-könyvében az az „ostorcsapás-mintás” tervrajz, ami alapján készült a mázas kerámiaburkolat. Szintén egy Terracotta-könyvbeli terv alapján vált azonosíthatóvá Bécsben, a X. kerületben található historizáló stílusú víztorony Zsolnay-díszítése. Kiderült, hogy olyan abroncs veszi körbe, ami kerámiából készült, és amiről a pécsi tervrajz adott felvilágosítást.

A könyvből megtudhatjuk, hogy a távolabbi épületek közé tartozik az Ukrajnában lévő Csernovicban az egykori Bukovinai Takarékpénztár (ma Szépművészetek Palotája), amelynek a homlokzatán elhelyezett mázas csempekép a Monarchia dicsőítésének allegóriája. Kivitelezői Darilek Henrik és Nikelszky Géza, a gyár tervező művészei voltak. Legtávolabbra – más kontinensre – Mexikóvárosba került Zsolnay eozinja: a Teatro Nacionál színpadnyílását egy olyan szecessziós mozaikkép zárja, amelyet Maróti Géza és Kőrösfői Kriesch Aladár terveztek és Róth Miksa műhelye kivitelezett. Az előző Zsolnay-remekről készült fotó látható a könyv borítóján is, és az utóbbiról egy ritka, közeli felvétel zárja az illusztrációk sorát. A könyv befejezéseképpen korabeli gyártmánykatalóguson keresztül pillanthatunk be a sajnálatosan lebontott egykori budapesti Zsolnay-gyár művészi színvonalú ipari csempegyártásába.

Merényi György a Zsolnay építészeti kerámia kutatásához használt szakirodalomból több mint száz, az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén és a közelében található épület adatait gyűjtötte össze. A korábban azonosított, rendszerezett és publikált budapesti épületekkel együtt mindez közel 250 épületet jelent, amelyeken a Zsolnay-gyár fénykorában készített építészeti kerámia található. Ám, mint írja, a valóságban ennél sokkal több épületről van szó, e tényre számtalan utalást találhatunk a leírásokban. A pécsi Zsolnay-gyár kimagasló eredményeit a nemzetközi szakirodalom rangjához, kvalitásaihoz méltón tartja számon, azonban az építészeti kerámia gyártására és alkalmazására vonatkozóan csak rövid utalások találhatók. Bár naponta gyönyörködhetünk e színpompás épületekben, rendszerezett építészettörténeti feldolgozásuk eddig hiányos volt, ezért is fontos e könyv létrejötte.

 

2016-05-17 14:45:00

PROGRAMOK

  • Szerb Antalról: kötetbemutató beszélgetés
    Havasréti József / Pálfy Eszter / Kisantal Tamás
    2019. június 14., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)

  • Keresztesi József: Inverz Ophelia (könyvbemutató)
    2019. június 15., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)
    Beszélgetőtárs: Görföl Balázs