Jó Pannónia, boldog és szerencsés
    föld, mindig ragyogó az ég feletted,
    dúsabb vagy te akármelyik vidéknél
    Kettõs sarka között a nagyvilágnak.
5  Adsz fémet te nekünk, nemesbet annál,
    mit Gallaecia rejt, avagy Korinthosz,
    Olvadt érced, a dalnokok kegyeltje
    Drágaságban a déloszit lehagyja.
    És Asturia sarja sem tud annyit
10 arról, mint szorgos fiaid, hogyan kell
    kincset lelni a föld ölén, s aranyló
    portól lepve gyakorta visszatérni.
    Nincs ország, amitõl te elmaradnál
    Nagyságban, hiszen Isten is kegyel, mert
15 Érdemben, s becsületben úgy megállsz, és
    Úgy díszít szakadatlanul erényed:
    büszkén állsz fényében örökkön immár.
    Birtoklod te, amit Ceres csak adhat,
    földmûves soha nem lesz itt csalódott,
20 Mert Szardínia vad vidéke földjén,
    Dús szántóin a messzi Garganusnak,
    És Campania birtokán a termést,
    bármily bõ, a tiéd ma meghaladja.
    Tán szõlõd leve bárkinél silányabb?
25 Nem tudsz-é Latium falernusával
    Megbirkózni akár tüzes csatában,
    Hogyha még a cilix hegyek kitûnõ
    Sáfrányt s hegy nedüjét adó vidékén
    is gyõzöl, borod oly sok és olyan jó?
30 Hisz Méthymna, habár dühös reád, fél
    attól, hogy versenyre kihívja szõlõd;
    Mamers-nép bora Setiával együtt
    Pálmát nyújt zamatos borodnak immár.
    Sõt nem merne-e vad csatába szállni
35 Caecubum bora ellen a szerémi?
    Édes illatot ád, akár a nektár,
    Népek ajka dicséri mindenütt már.
    Lám, Pannónia, csillapítod így a
    renyhe gondot, a bor vidítja szívét
40 Mars-szülött fiaidnak és a táncba
    hívja; ércsisakuk letéve immár,
    szörnyû pajzsuk is, és a görbe szablya.
    Ó, nagyon szeretett hazám, kit áldott
    jóság von ragyogásba szerteszéjjel,
45 hogy lehetne elég csiszolt, tehozzád
    méltó módon a híred eldalolni?
    Drágagyöngy ragyog ékesen terajtad,
    És körötte acél a foglalatban;
    Kristálytiszta folyókat és virágzó
50 réteket táplálsz a leányseregnek
    kedves csörgedezõ patakjaiddal.
    Márványod ragyogó, akár a mygdon
    kõ, s szép rajza a pároszit legyõzi.
    Vannak méneseid, kövér gulyáid,
55 Van juhnyájad, ad az megannyi színû
    gyapjút, megfelelõt akármi célra.
    Boldog föld, te nagyon, nagyon szerencsés,
    Tartós éke hitünknek, a keresztény
    Népeknek menedék az ûzetésben, s
60 gyõzhetetlen pajzsuk, akármilyen sok
    ellenségre találsz e földi létben.
    Elszörnyed s zokog a török nevedtõl,
    jóllehet rablásra nevelt, s a vérét
    szomjúhozza a jámbor embereknek.
65 Boldog föld, aki szülsz megannyi Hektórt,
    és dajkálod a Herkulest utánzó
    bátor lelkü, erõs kezû, tapasztalt
    sok harcost. Ausoniát kihívod
    sarjaiddal: olyan dicsõk, akár a
70 dardán hadseregek vitéz Catói,
    és felérnek akár a Scipiókkal.
    Hisz, mint fenn ragyogó nap, ontja fényét
    Földeden, hol a szent süveggel õt már
    boldogan megtiszteli Pécs, a fõpap,
75 György, az égilakók leszármazottja;
    Rá az istenek atyja fényes arccal
    néz le csillagos égi udvarából.
    Jó szívvel, nemesen tanítja durva
    népségét az igazra; hitre oktat,
80 s arra, hogy kit erény vezérel útján,
    boldog az, hiszen így a mennybe jut majd.
    Angyalhangon az istenek lakában
    sok-sok himnusz az õ szavára zendül.
    Jön sok nincstelen, õ segédkezet nyújt
85 nékik, kincseit osztogatja bõven.
    És Minerva-kegyelte ifjakat, vagy
    kik Phoebus tudományait tanulják
    buzgón, küld Latiumba, Múzsa-látni.
    Õ táplálja, segíti jó Camoenám,
90 Õ éltemben a fénysugár s reménység.
    Boldog föld, te szokatlanul szerencsés,
    Mert szerencse, hogy annyi jó családból
    Jött ifjú gyarapítja híredet, s határod
    Védi. Kincsed Itáliát diszíti,
95 És a legnemesebb szülötteiddel
    Gazdagítod a szép latin vidéket.
    Életmódban, erényeit tekintve,
    Tisztességben a legkülönb közöttük
    Lõrinc, öccse a fõpapunknak. Õt a
100  Múzsák kedvelik, õt a Felsinában
    élõ sok befolyásos ember egyként
    pártfogolja, a mennybe õt meneszti
    Battistánk Thaliája énekével.
    Ó, Paeonia, hogyha szülsz minékünk
105 Több ilyen gyereket, s ilyen kiválók
    Lesznek õk, mihamar magasba szárnyalsz,
    s hírnevedben a Romulus-fiaknál
    Ismertebb, ragyogóbb lész. Üdv tenéked.

Jankovits László fordítása