Bertókák

[szabálytalan mintadarabok a hetvenéves Mester témáira]

 

[mintakapu]

 Mindig kell hozzá egy csipetnyi ellenfény,

hogy akár

 

a legapróbb részleteket is,

bármilyen icinyke-picinyke s korlátolt is a világ,

 

hogy ezt a szemétdombnyi csodát,

ha egyszer, tényleg, úgy adódik,

 

miként lehetőségeid rozsdás kapuját

még, mindig, nyitva találd.

 

[mintaeurópa, hobós átirat]

 Műanyag flakonok között nesztelen lépdel

a vak varjúcskák kara,

 

mondja, komámasszony,

ez mán Európa?

 

[mintakirály]

 Amikor a büfés eladta az utolsó lángost is, és

lelakatolta már a bódét, hazament rég,

 

amikor a parton már senki,

csak néhány széltépte sirály,

 

ők tudják csupán,

te vagy az utolsó király,

 

mert mi mást is csinálhatna itt bárki,

mint hogy türelmetlenül vár,

 

varázsolják már végre vissza

gondtalan és csúnya békácskává.

 

 [mintagesztenye]

 Októberi gesztenyehéj hasad,

nyílik szét a szürke hajnal alatt,

 

és lebeg

a meztelen gesztenye,

 

míg az első

fénysugár nesztelen érintésétől

 

eljut a pillanat egy másik,

fémesebb koppanásig,

 

hogy aztán őrjítően sokáig vijjogjon,

fiókáját vesztett keselyű,

 

egy autó túlérzékeny riasztója.

  

[mintaszerelem]

 Fák poros lombjai közt susogó nyár-

délutáni szellő,

 

de pssssssszzzt!, csak nagyon-nagyon

óvatosan,

 

talán az elfelejtett szerelem

is vele van.

 

[mintabánat]

Fák sárguló lombjai közt

nem mozdul a nyári szellő,

 

bánat rágja a leveleket,

homlokomon ül egy felhő,

 

de idővel az egyedüli, a kopa-

szodó megnyugvás is eljő’.

 

[mintafolt]

Vonatablakból folttá mosódik a táj,

benne egy emlék,

 

arcként

közeledik s távolodik a nemlét.

 

[mintazacskó]

Bokrok alatt magányos nejlonzacskó,

langyos eső kényezteti, mossa,

 

szél rugdossa

a parkban összevissza.

 

[mintakukac]

Rothadó körteként

zörgő, sárga fűben,

 

megérintett már

szeptember érdes ujja.

 

[mintakörte]

Cézanne Almák és narancsok című csendéletén

a körte szeretnék lenni,

 

ami fiktív, ami nincs is,

mégis meg lehetne enni.

 

[mintalevél]

 A gesztenyefák levelei őszi ruhát öltenek,

hogy aztán testükkel együtt levethessék,

 

ledobhassák magukat a sárba,

hátha

 

ezzel kezdetét veszi az ősi szertartás,

a levélforgatás gyalázata,

a vezeklésé,

esőbe, hóba fagyva,

 

a bizonyosságba bele nem törődve,

ők már soha nem lesznek visszavarrva.

 

[mintakutya]

 Vizslakölyök ugatja

a hulló havat,

 

majd beleharap.

 

[mintalap]

 Friss hó takarja a járdaszéli,

fagyott kutyaszarokat,

 

látod, akár

újra is lehetne kezdeni…

 

[mintavédelem]

 Dércsípte csipkebogyókat

jégpáncél óvja

 

a lekvárkészítőktől.

 

[mintatavasz]

A rügyek egy pillanat alatt visszaszálltak

a csupasz faágakra,

 

hé, öregfiú, ébresztő, szevasz,

itt a tavasz!

 

[mintavallomás]

A hiány csigamászta, párás hajnala

vagy nekem,

 

kis, tetves, nedves lapulevelem.

 

[mintahold]

Az éjszakára varrt nagy, közös gomb

a hold,

 

persze, csak ha

nem gond.

 

[mintaszükség]

Éj méze csorog a csillagokról,

fűszálról hajnali harmatkönny cseppje,

 

a szívnek, ha keserű, ha édes,

szüksége van mindegyikre, Édes.

 

[mintakatona]

Ólomkatona november kandallótüzében,

senkim, barátom –

 

sóhajt,

ja, ez volt az élet?

 

 [mintaszív]

Beköltöztem legutolsó szívedbe,

mert sokáig veled akartam lenni,

 

de hiába kerestelek,

ott már nem lakott senki.

 

[mintakapu]

A lehetőség kapuja, mint mindig,

tárva-nyitva,

 

most az őszi szél csapkodja,

ameddig bírja,

 

mint szerszámoskamra ajtaját

a használatlanság,

 

mégsem

összevissza.