Kavafisz-átiratok

 

Gyászkórusok

Mint a nagyszerű, bölcs Themisztoklész,

mint a páratlan, hős, szép Alkibiadész

vagy mint a jó, merész beszédű Xenophón.

 

Mind olyanok, görögök, vagyunk mi!

 

Nagyszerűek, páratlanok, merészek:

tán vakmerők is olykor, ám megfontoltak,

nagylelkűek, jók, bölcsek, szépek, s hősök is.

Kis hiúság, csel, tettrekész hamiskodás,

kivárás vagy csak némi lágy időnyerés,

kis taktikázás, csélcsap árulás, adás-vevés

cseppet sem árthat meg nekünk, hiszen mi mind

hírünkhöz és szavunkhoz is méltók vagyunk.

 

Mint Themisztoklész, a gyors hajóhad atyja,

mint Alkibiadész, a hullámok sztratégosza,

vagy mint Xenophón, ki a Pontoszig hatolt.

 

Mind olyanok, görögök, vagyunk mi!

 

Nagyszerűek, páratlanok, merészek:

mozgékonyak, példátlanul magasba illanók,

megfoghatatlanok, miként a tűz s a víz,

vagy fölvonagló füst a városok felett.

 

Mind olyanok, görögök, vagyunk mi:

nagyszerűek, páratlanok, merészek!

 

Mint Themisztoklész a szatrapiában,

száműzetésben, perzsa köntösében,

Magnésziában várakozva folyton,

mint Alkibiadész is Phrügiában,

száműzetésben, perzsa oltalomban,

mindig futásban, váltig váltakozva,

vagy taktikázva is, mint Xenophón

nagy, általános visszahőkölésben.

 

Mind olyanok, görögök, vagyunk mi:

nagyszerűek, páratlanok, merészek!

 

Előretörve, vagy hátrálva mindig,

vereségekből újabb diadalba,

diadalmakból váltig vereségbe,

száműzetésből számkivettetésbe,

szembeszegülve, vagy cselezve mindig,

vendégségekbe menekülve folyton,

mind hazafiak, mind honárulók is:

spártabarátok, perzsabarátok,

spártai bérenc médvezetők mind!

Mi, athéni hazánk legdrágább, leghűségesebb,

hűtlen halálba hajszolt ellenségei –

dicsően élünk, s néha még meg is halunk.

 

Mint Themisztoklész rég, száműzetésben,

várakozásban, rongy szomorúságban,

mint Alkibiadész is Phrügiában,

vágyakozásban, orv fegyverek által,

de szembefutva vélük, mint a felszél,

vagy úgy, akár a bölcs, fakult beszédű vén,

mint Xenophón a visszavonulásban –

nagyszerűen, páratlanul, merészen.

 

Mert görögök, görögök vagyunk mi.

(1922. november–december)

 

 

 Görög rögtönzések

Figyeld a tenger ősi rögtönzéseit!

(Szólott Karneadész, Athén felé hajózván

tanítványához, imbolygó fedélzetén.)

 

Figyeld a tengert: nyílt, szabad, fénylő, nyugodt,

erős, szelíd, s tán boldog is, hisz rengeteg

habot ragyogtat, hordoz izmos vállain,

csodákat ringat, rezget rajta át a szél,

ha kedvező, ni, hogy mutatja játszi felszínét,

de mélye is van, s néma, mély haragja is –

olykor veszett hullámokat vet, égre tör,

uralkodik, s a torka bármit elnyelőn süvölt,

mint részegült, hatalmas, éjsötét tömeg,

ha népgyűlésre tódul újra hujgatón,

vak gyűlöletre szítva, ám különben épp olyan

különvaló egyén s személyiség, akár

a népvezérek, szónokok, sztratégoszok

s türannoszok, mert állhatatlan és mohó

a tenger is, bár szép, szabad, s tán boldog is –

hiú, szeszélyes, nyughatatlan és ravasz,

követhetetlen, mint a hátán harcba szállt

hős flottahad cikázó főparancsnoka,

ki mindhiába győz, ha futni kényszerül,

mert nyomban újra csak leváltatik, száműzetik,

halálra szánatik, ha nem vigyáz, rögtön

nem menti bőrét, nem rohan megint, s rögtön

a régi ellenséghez át nem áll vérig

sértetten ő, a jó görög, ki szent görög,

de tőle hűtlenül honát, a drága hont

momentán és drágábban épp a többi jó

görögnek adja el, de jó vevő a perzsa is,

ha kell, s ha nem, hát visszatér majd győztesen, megint

kijátszva mást, a hadvezér, mert gőgös ő, hiszékeny, önfejű

s görög, miképp a démosz is – valószerűtlen, állhatatlan, ős

görög, miképp a tenger... És miképp mi is, fiacskám.

(Fordult Karneadész tanítványához, épp

Athénba tartva, imbolygó fedélzetén...)

 

Fiam, figyeld, tajtékait hogy hányja szét –

hogy tékozolja önmagát örökkön és keservesen,

s tán boldog is, ha rögtönöz, csak rögtönöz.

(1925. július)