Megtört időm, varázslatom

S varázsom sincs… Parázs atom,

Nyüzsögtem én is vakmerőn:

Nyugodni sem maradt erőm,

Túl száz hazug s igaz csodán,

Míg vigaszul ripacskodám

Szét önmagam személytelen

Örömbe rejtve kételyem…

De szép szavakba ölt remény

Csak lét kacatja: költemény,

S mért boldogít, ha átadom

Versnek s világnak bánatom?

Tetszés volt célom? Nincs nekem

Már légi lelkem, szellemem,

Ki látomássá játszik át

Mindent és semmit… Gráciát

Sem áhítoz s imáz szavam,

Föloldozom hibám, ha van:

Sok, cirkalommal írt dalom

Esendőbb, mint az irgalom. -

S hogy színről színre lássatok,

Ha bántok, megbocsássatok.