Most élsz II.

Podmaniczky Szilárd  próza, 2014, 57. évfolyam, 5. szám, 529. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Csak két ruhadarab

Télen vastag ruhákba öltözöl, a réteges öltözködés úttörője vagy. A nyárra gondolsz, mikor fürdés után nem kerül rád más, csak két ruhadarab. Oda sem figyelsz, és már kint vagy az utcán. A pénztárgépnél állsz, a mozgó levegő ki-bejár a ruhád alatt. Óvatosan magad elé nézel, nem vagy benne egészen biztos, hogy alulról is fölöltöztél.

 

Gyilkosság

Nem történhet annál rosszabb egy íróval, mint amikor hazudni akar. Leír egy gyilkosságot, de valójában egy legyet sem képes agyonütni.

 

Krimik

A krimikben az a szörnyű, hogy túl sok bennük a fordulat.

 

Bárpult

Esteledik, a szomszédos városba utazol a vonaton. Mikor megérkezel, kigyúlnak az állomás fényei. Van még fél órád a találkozásig, egy hatalmas pláza legfölső emeletére mégy. Az étteremben üres asztalok, egyetlen vendég sincs odabent. Azt csak később veszed észre, hogy a bárpultnál áll egy alak, és téged figyel. Ki vagy te, és mit keresel itt? Igaza van, ezek a legfontosabb kérdések.

 

Róka

Hatalmas róka jelenik meg a kertben, a fa alatt áll az avaron, és néz. Aztán elfut. A szomszéd szerint átviszi a kerítést. Néhány óra elteltével ismét ott áll, és néz, ahogy dolgozol. Napokkal később jut eszedbe: talán szeretné, ha megszelídítenéd.

 

Szauna

Egyedül ülsz az infraszaunában, a keskeny ajtóüvegen át látod a medence tükörsima vizét. Lassan melegszel át, legvégül a lábfejed csontjait járja át a melegség. Nem csinálsz semmit, nem gondolsz semmire. Mi lenne, ha most eltűnnél? Az úszómester benéz az üres kabinba, csak legyint, téged mindig is fura figurának tartott.

 

Pillangók

A hentesüzlet émelyítően édes hússzaga. A pult előtt állsz, benne lapocka, karaj, comb, oldalas. Marhahús van, kérdezed. A nő visszhangként kiabál hátra, a sötét csarnokba nyíló ajtó felé. Van, válaszol egy hang, lábszár és comb. Combot kérsz, kétszer darálva. A nő eltűnik hátul, egyedül maradsz. Érzed a ruhád alól fölszálló klórszagot. A tenyeredre nézel, és azt várod, belőle pillangók röppennek szét.

 

Gondolat

A peronon várakozol, az állomásra lassan befut a vonat. Átsuhan fejeden a gondolat, ha most valaki a vonat alá lök, soha nem tudod meg, ki volt az.

 

Hóhér

Ha csak teheted, megkérdezed magadtól, miért van több sötét gondolatod, mint hófehér. Most is milyen gyorsan észreveszed, hogy a hófehérben ott a hóhér.

 

Gyökerek

Miután fölhúzod téli cipődet a teraszon, a fotelben maradsz, és a kertet bámulod. Hogy megnőttek a tuják? Milyen magasba tör a körtefa? A fenyő is szépen hasasodott. Szóra bír a néma társaság. Vissza a gyökerekhez.

 

Posta

Könyvet adsz föl a postán, születésnapra lesz. A boríték ráfeszül a könyvre, a sarkok kemények, dudorodnak. A címzés fölé hatalmas bélyeg kerül, gyerekkorodban megvesztél az ilyen blokkokért. Kifizeted az árát, nem tartod soknak, szép lett a küldemény.

 

Állatok

Napokkal ezelőtt majdnem halálra gázolsz egy kutyát, ma egy macska rohan a kerekek elé. De, gyerekek, biciklivel vagyok, nézzetek már szét! A hátsó fék elkopott, az első iszonyatosan visít. Nemcsak figyelmetlenek, de süketek is a mai állatok.

 

Sajttekercsek

A Parlamentben látsz egy férfit, fehér papírból olvassa föl a szöveget. Ruházata kifogástalan, fodrásznál is a napokban járhatott. Néha bal kézzel elengedi a papírokat, és egyre szélesedő köröket ír. Nem adsz rá hangot, szájról olvasol: „Éjszaka álmomban hatalmas sajttekercsek közé fulladt az ellenzék!”

 

Adó

Adóalany vagy, a hivatal előterében várakozol egy asztalnál. A sorszám a zsebedben, percenként húzod elő, annyira hihetetlen, hogy a háromszáztizenhetes vagy.

 

Ad

Vért adsz. Az ápolónő utolsónak szólít. A szoba hatalmas, félig üres, suhannak benne az elsuttogott szavak. A nő szeme fáradt, a keze biztos. Úgy veszi a vért, hogy közben valami mást meg ad.

 

Sötét

Aznap zárva vannak az üzletek, az utcán egyetlen lélek sincs. A kéményekből szürke füst száll, az ablakok meredten nézik az utat. Repülő nem száll az égen. Megjelenik egy autó, a lámpája nem világít. Még reggel indult el, hogy megtanuljon sötétben vezetni.

 

Gyalog

Gyalog sétálsz a néptelen utcákon. De hát hogy is sétálhatnál másként? Autóval?

 

Cukrásznő

Amikor belépsz a cukrászdába, bepárásodik a szemüveged, a csukódó ajtó erős rugója visszaránt a falhoz. Leveszed a szemüveget, és látod, a cukrásznő a sliccedet nézi meredten. Mit parancsol, kérdezi. Odalépsz a pulthoz, hogy kiválaszd a süteményt, de meg kell fordulnod, mert a cukrásznő még mindig az ajtó felé bámul. Kétséged támad, vajon eljöttél-e onnan.

 

A lány

Néptelen utcákon bolyongsz, délután van, a nap lement, de az ég még kék. Bené-zel a kertkapuk mögé, megszáradt fürtök a lugason, veteményes, a répát fölszedték. A csapon nejlonfólia, mögötte hat rúdon kelbimbók zöldjei. Az ablakban muskátli, a levegőben rántott hús, amott sült oldalas illata kering. Egy lány jelenik meg az utca végén, az állomás felé siet. Kezében szatyor, a hátán megtömött hátizsák. Már napokkal ezelőtt tudta, hogy ma elutazik.

 

Postás

Az ablak előtt állsz, a postás a kerítéshez gurul a biciklin. Matat a postaládán, aztán továbbhajt. Vajon mit hozhatott? Kint hideg van, látszik a leheleted. Kinyitod a postaszekrényt, belenézel. Üres. Tegnap nem néztél bele. Elvitte volna a postás a tegnapi leveleket?

 

Naptár

Bemégy a papírboltba borítékot venni. Két idős ember áll előtted a pultnál, egy asszony és egy férfi. Egyszerű asztali naptárt vásárolnak. Hosszan lapozgatják, előre-hátra. A boltos karba tett kézzel nézi őket, összehúzza a száját, és rád pillant. Alig láthatóan megcsóválja a fejét. Az asszony ekkor veszi észre, hogy mögöttük várakozol. Elnézést, mondja, de tüzetesen át kell vizsgálnunk, a tavalyi naptár a frászt hozta ránk, hiányzott belőle az utolsó hét.

 

Hüllők

A Nap süt, hosszú percekig álldogálsz a kikötőben. Ülsz a biciklid nyergében, és sütteted az arcod. A nyári gyíkok jutnak eszedbe, ahogy a garázsföljárón napoztak. Hüllők, melyek a Föld őskorából menekítették ide magukat. Most a csatornakifolyó alatti kövek között élnek, fönt repülők szállnak, éjszaka bizonytalan mozgású műholdak mászkálnak az égen.

 

Férfivágás

Amikor a fővárosban bolyongsz, elolvasod a föliratokat. Nézed a plakátokat, a kirakatokat. A fodrászat előtt megállsz, egy ismerősöd jut eszedbe, aki ha megérkezik egy városba, fölkeresi a borbélyt, és megborotváltatja magát, az arcára meleg kendő kerül. Most fölnézel a bejárat fölé szerelt táblára. Férfivágás, 1.000 forint.

 

Megérzés

A posta előtt leláncolod a kerékpárodat. Tudod, hogy nem lopják el, de nem szeretnél magadnak szemrehányást tenni, ha mégis. Amikor bekattan a zár, átfut az agyadon, hogy a kulcscsomódat a kapuban hagytad. Végigkutatod a zsebeidet, sehol nem találod. Csodálattal gondolsz a megérzésre, amely titkos útjain előbb született meg benned, mint a teljes bizonyosság.

 

Közel

A nők szeretik azt olvasni, hogy úgy élj, mintha ez az életed utolsó napja lenne. Nem tudod, mit éreznek közben, de jó lehet ilyenkor a közelükben lenni.

 

Garbó

A filmben a férfiszabó egy centivel fojtja meg a vasalólányt. Miközben a jelenetet nézed, először azt hiszed, csak nagyon szűk garbót akar neki varrni.

 

Fegyver

Erőszakos film után erőszakos álmok szállnak rád. Egy gyártelepen bolyongsz, lőnek utánad, de te nem tudod elsütni a pisztolyt, menekülsz. Pedig határozottan emlékszel, a katonaságnál azzal a recés gombbal biztosítottad ki a fegyvert.

 

Sok lúd

Harmincezer lúd érkezik a tatai Öreg-tóra. A felvételek tanúsága szerint nem borítják el az eget, diszkréten, nem megszállva közelítik meg a tavat. A hápogásuk azért eltart alkonyatig, és még utána is érkezik egy-két lemaradt figura. Kissé megzavarja őket egy számunkra ismeretlen jelenség.

 

Gyomor

Azt meséli a színházi rendező, ha rendőrt lát vagy átlépi a határt, még mindig összeugrik a gyomra. A tiéd, szerencsére, kitágul. És ha rendőrt látsz, már nem félsz, mert fiatalabbak nálad.

 

Göncöl

Zöldségeket fognak ültetni a Holdon. Ha húsz év múlva a Holdra nézel, hol lesz benned a világűr titokzatossága? Répát látsz a Göncölszekér tetején?