Vajon csak az öregség, az idő?

Vajon csak az öregség, az idő?

A tetszik, nem tetszik nehézkedés?

Az agyban a felhő, testben a kő?

A szándék és a tett közötti rés?

Csak a habitus? Az én vagy nem én?

Az érzékekben a pillanatok?

A megfeszül néhány ki tudja gén,

s a meghazudtolni a látszatot?

Vagy a józan ész? Az így-úgy a vég?

A mindent befedő semmi? A por?

Az, ahogy megpróbálsz repülni még,

s elszáll a perc belőled, amikor?

 Az a néhány ember, aki

Az a néhány ember, aki

(Száz? Kétszáz? Rokon? Ismerős?),

aki fékez vagy megelőz,

de utoljára nyírna ki.

Akinek se gyáva, se hős,

tehát ez is, az is lehetsz,

s ha egekbe röpít a szesz,

maga is ég, mikor lefőz.

A belakott előzetes

(Öröklét? Utókor? Dutyi?),

amiben mégiscsak, ami

beleszámít, ha vége lesz.