Egyszer Svédországban

Wetzel, Maike  fordította: Pénzes Tímea, novella, 2010, 53. évfolyam, 11. szám, 1185. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Az éjféli nap Västerviknél megvilágította a sérszigeteket. A hosszúkásra csiszolt sziklazátonyok bálnahátként emelkedtek ki a Balti-tenger vizéből. Két úszó tartott a kőszigetek felé. Hideg szaporázta léptekkel közeledtek a törülközőjükhöz. Jule követte őket a szemével. Gunnarhoz közel, a soha le nem bukó nap fényében, mozdulatlanul ült a sziklán. Nem ismerte őt. Gunnart ez nem foglalkoztatta. Ments meg, kérlek! Gunnar megértően mosolygott.

Gunnar világa szilárd és világos volt. Mindenütt ugyanaz az összeszerelési terv. Gunnar egy svéd bútorkonszernnél dolgozott. Szerelési útmutatókat írt az otthon összeszerelhető fiókos szekrényekhez: DIY – Do it yourself. Csináld magad. Jule csodálta az egyértelműséget és a pontosságot. Gunnar az összes bútort ismerte az utolsó szálkáig. Vele ellentétben Jule mindig a felszínen ragadt, és hiábavalóan igyekezett áthatolni rajta. Ujjával végigsimította a préselt fát, és könyörgését hallgatta: Insert B into A. Use C as a handle. Illeszd B-t az A-ba. A C-t használd fogantyúként. Jule követte az utasításokat, de a doboz szétesett.

Egyszer filmes előkészületeknél segédkezett, számtalan alkalmi munkáinak egyike. A produkciós cégek mindig a svéd konszernnél vásároltak, és a bútort hat hét forgatás után használtan és kissé szétkaristolva visszaküldték. Csak a svédekkel tehették meg ezt. Gunnar révén megismerte, mi számít nekik. Az összes szappanoperában ugyanazok a lepedők, ugyanazok a szőnyegek bukkantak fel, mindenkit a Sven vagy a Regal Onkel alkalmazott. Egy nagy család voltak, svéd design a kis-dallasiaknak világos bükkfa színárnyalatban.

Gunnarnak volt felesége és gyereke. Már a katalógussal együtt érkeztek a házba. Jule ezt cikinek találta. Amikor kocsija lerobbant Västerviknél, megismerte Gunnart. Röviddel azelőtt a kísérője is az úton ragadt. He annoyed me, mondta Gunnarnak. Bosszantotta őt, ez volt az igazság. Gunnar a nyarat a családjánál töltötte a sérszigeten. Nekik is vörösesbarna faházuk volt fehér ablakkerettel, természetesen nyírfaligetben. Gunnar felesége, Astrid kezét Jule karjára helyezte. Légy üdvözölve nálunk. Helyezd magad kényelembe, mondta enyhén előretolt kacsaszájával németül. Gyerekük lenszőke volt, és a bútorkonszern fakockáival játszott.

Jule halászni ment Gunnarral. Egy bokor mögött szexeltek. Olyan szaga volt és úgy ragadt, mint az eperfagyi. Utána nevettek, és egymás tűlevélmintás fenekét fényképezték. Amikor Jule elutazott, Astrid azt javasolta, maradjunk kapcsolatban. Gunnar és Astrid integetett neki, és a gyerek már a nevét kiabálta. Jule német fényképészekről szóló könyveket küldött Astridnak, és üdvözölte Gunnart. Karácsonyi képeslapokat váltottak egymással.

Odahaza, Németországban Jule pincérkedett vagy éjszakai portásként dolgozott a vásár idején egy szállóban. A legnagyobb gondot az ébrenmaradás jelentette. Felkeresett pár természetgyógyászt, és lecserélte a betegbiztosítóját. A megmentési akciót későbbre halasztotta. Gunnar üzletileg érkezett, a rákövetkező télen. Konyhai szűrőt hozott, és Jule szállójába jelentkezett be, különben Jule nem tudott volna időt szakítani rá. Gunnar még mindig nem félt kiejteni a nevét. Jule ezt utálta. A szex jó volt. Gyakrabban kéne csinálnunk, gondolta. Gunnar egész idő alatt nem vette ki a szájából a rágógumiját, és azután fogat mosott. Gunnar egyik keze Jule mellén pihent, amikor elaludt.

Amikor Gunnar elutazott, Jule elvesztette az állását. Feküdt az ágyon, és gondolatban megpróbált máshol lenni. Nem ment. Gunnar telefonja foglaltat jelzett, Astriddal nem akart beszélni. Gunnar helyett azonban Astrid petyhüdtségére gondolt, felsőcombja ernyedt húsára a csíkos bikiniben. Valószínűleg narancsbőre lesz. A természetgyógyász megállapította, hogy Jule energiái megrekedtek a hasában. Akupunktúratűt szúrt a könyökébe, és ujjai közt sodorta az ízület és az izmok közti húsban. Fájt. Julénak elment a kedve Németországtól, vagy attól, amit annak tartott.

Gunnar szava segítette tovább. Megkapta a konszern piros egyenruháját, az információs ablaknál állt, és részt vehetett a cég grillpartijain. Gunnar több ezer kilométernyire, de ugyanabban a világban élt. Jule svédül tanult. Astrid a leveleiben gratulált jó nyelvtanához. Az irodában Jule Gunnarral telefonált. Gunnar elmesélte, hogy a gyerek mostanában ragaszkodik ahhoz, hogy Annának hívják, pedig Signe a neve. Talán a tévé hatására. Jule bólintott. Rendelési listákról és a heverők új színpalettájáról beszéltek. A színekhez speciális kódokat rendeltek. A kollégák hallották a beszélgetést, az egyik randizni hívta. Követte őt az üzemi étkezdébe, később a gyerekmoziba. Körme rövid volt, és mereven bámulta a sötétben Minnie egeret, miközben megpróbálta kigombolni Jule blúzát. Az ebédszünet csak arra volt elég, hogy a melltartóig jussanak. A kijáratnál megsimogatta egy kislány fejét. A vécén Jule megigazította az alsóneműjét.

Jule rászokott a dohányzásra. A dohányzófülkék a vásárlók és a kollégák megfigyelésére szolgáló apró őrállomások voltak, az üzlethelyiség sivár, légmentesen záró szegletei. Jule kollégái szemrehányón és medvecukrot szopogatva haladtak el kint a plexiüveg előtt. A nagy ablakokon keresztül Jule a fekvést próbálgató párokat figyelte a hálószobarészlegen, óriási hasú terhes nőket. A párok úgy mosolyogtak egymásra, mintha közös megegyezés alapján tennék. A pirosba öltözött alkalmazottak felsegítették a matracokról a leendő anyákat, míg a férfiak a polcfalakat támasztották, és a ceruzacsonkkal megpróbálták feljegyezni az új bútor méreteit.

Nyáron Jule meglátogatta Gunnart és feleségét. A gyerek bebarnult. Egy kisfiúval játszott a kertben. Jule és Gunnar a sárga padon ültek a ház előtt a sérszigeten. Jule nem volt közéjük való. Nem számoltak vele a prospektusban. A pad egy párnak készült, nem két személynek. Könyökük újra és újra összeért, és Astrid, aki velük szemben ült, megkérdezte Julét, helyet akar-e cserélni. Jule elutasította. Remekül érzi magát, állította. Gunnar az asztalterítőt ráncigálta, mintha szőrös térdét szégyellné. Hamarosan itt a nyár közepe, szólalt meg Astrid. Jule bólintott, és ügyelt rá, hogy mellbimbója meg ne emelje a pólóját. Egy kissé begörbítette a hátgerincét. Astrid kerek és puha volt, mintha a skandináv telekre tervezték volna. Jule nyurgának érezte magát, esetlennek. Nadrágja fűzője elöl kötődött és hátul elállt. Nem kapott levegőt. Az asztal fölött rovar búgott, félig dongó, félig darázs, hatalmas. Gunnar felpillantott. Az asztalon eperkalács illatozott. Hát szóval, Jule, most már te is a cégnél vagy, szólalt meg Astrid. Ez megállapítás volt. Következetesen németül beszélt Juléval. Azt is meg kell tanulnia, hogy nem Jule az egyetlen, közölte. Astrid babkávéból készült, erősen édesített kávéja kék-fehér kockás termoszban állt előttük az asztalon. Astrid újra meg újra töltött, hiába ellenkezett Jule. Gunnar a rovart figyelte. Kis helikopterként körözött felettük. Jule a munkájáról mesélt. Hogy ő és a kollégái olyanok, mint egy nagy család, milyen csúnyák az egyenruhák, és természetesen voltak a Fényfesztiválon. A kollégák kedvesek. Még az otthoni szobája is változáson ment keresztül. Elég volt néhány vászon a textilrészlegről, új függönyök, új polcok, az összeszerelés könnyedén ment, köszönöm. A legcsodásabb, hogy pár fillérbe került. Neki egyébként is. Astrid bólintott. Gunnar felállt, és elment légycsapóért.

Este Jule és Gunnar kimentek az öbölhöz. Astrid már lepihent. A sziklák még árasztották magukból a nappali meleget. Leültek egymás mellé, a könyökük összeért. Sokat változtál, szólt Jule. A szakáll az oka, válaszolta Gunnar. Jule a borostás csókokra gondolt, Gunnar hangjára a cég hangosbemondójában, a levelekre, az összegyűjtött szerelési útmutatókra, és aztán idejött, és a puzzle hirtelen olyan hiánytalanul összeállt, hogy nem volt mit keresnie. Meglökte Gunnart. Hiszen te vagy az én megmentőm vészhelyzetben, szólt. Emergency savior. Gunnar csodálkozva nézett rá. Valami gond van, kérdezte. Nincs. Maradéktalanul boldog, hogy itt lehet vele. Kissé tétován csókolóztak. A legszuperebb Svédországban Astrid Lindgren, a természet és a semlegesség, szólalt meg Jule. Már gyermekkorában ezek tették számára különlegessé Svédországot. Mindenféle szövetségektől távol fekvő meseország. Gunnar feszengett. Igen, szépek a tavaink, mondta. Kockamintás karjával átölelte, és áthúzta a fején a pulcsiját. Jule ránézett, és szólni akart, hogy állj, tudom ám, mi jár a fejedben. Nem muszáj, már nem olyan fontos. Más játékot akart ajánlani, de nem jutott az eszébe másik.

Julénak kellett felhúznia az ágyneműt. Előző évben Astrid húzta fel. Jule emeletes ágyat osztott meg a gyerekkel. Amikor megjött, a kicsi már aludt. Az ablakok tárva-nyitva, hallotta, ahogy Gunnar levetkőzik mellette a hálószobában. Jule megpróbálta hangtalanul betűrni a matrac alá a lepedőt, és a zöld kockás ágyneműt felhúzni a paplanra. Milyen nyitott itt nyáron minden, gondolta, az összes ajtó és ablak folyton nyitva. Rénszarvasok a kertben és legyek a szobában. A gyerek halkan szuszogott álmában. Mint egy kölyökkutya, keze ökölbe szorítva. Jule bugyira vetkőzött. Lenézett a testére. Nem történt változás.

Gunnarnak be kellett ugrania üzleti ügyben a városba. Magával vitte Julét. A bútorkonszern nagy, kék-sárga hullámlemez épülete játékkatonák támaszpontjaként emelkedett a svéd tájban. Abszurdnak, eltúlzottnak tűnt, hogy ekkora Svédország veszi körül, gondolta Jule. A kiállítótermeket járta, míg Gunnar a felettesével beszélt, és felpakolta a használati utasításaihoz szükséges új bútorokat. A svéd ügyfelek csöndesebbek voltak, mint a németek. Nyáron az épület szinte kongott az ürességtől. Az összes svéd takaros, fehér rönkfás faházában üldögélt. Julénak először tűnt fel a kábelek és csövek összevisszasága a bútorcsarnok betonmennyezetén. A mennyezet alatti kiállításszobák egy tévésorozat berendezésére emlékeztették. Feldühödött, amikor rájött, hogy nem tud eltűnni a kulisszák mögött, és nem tud rövidíteni útján, mint máskor. Ha egyszer belépett az üzlet területére, egészen a kijáratig kellett követnie a labirintust. Ő volt az egyetlen, aki üres kézzel haladt át a sorompón. Gunnar mosolygott, amikor elmesélte neki.

Este a sérszigeten kenyértortát ettek. Többféle szendvicskrémmel megkent, négyrétegű svéd szendvicseket. Gunnar a konyhában segédkezett Astridnak, és hosszasan megcsókolta. Hátulról átölelte, és karja Astrid hasán pihent. Jule a padról láthatta Astrid félrehúzott nyakát.

Jule hazautazott. A cégben kérvényezte, hogy helyezzék át a raktárba. Az egymás mellett álló kartonok öt méter magas utcasort alkottak. Emelővillás targoncák hoztak újabb dobozokat. A vevők utcáról utcára bolyongtak, és keresték a bútoraikat. Jule hozzásimult a dobozokhoz, és kihúzta a szerelési útmutatókat. A nagy sötét csarnokban épp csak elhaladt mellette egy targonca. Bepréselte magát két kartontorony közti résbe. Valaki felállított ott egy nyugágyat napernyővel. Jule leült, és az összeszerelési útmutatókat böngészte. Insert B into A, use C as a handle. Úgy érezte, valami fontos elkerülte a figyelmét. Megtanult svédül. Ez is valami. Az összeszerelési útmutatók hamarosan kis papírfalat képeztek körülötte. Jule felkelt, és beléjük rúgott.

PÉNZES TÍMEA fordítása


PROGRAMOK

  • Szerb Antalról: kötetbemutató beszélgetés
    Havasréti József / Pálfy Eszter / Kisantal Tamás
    2019. június 14., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)

  • Keresztesi József: Inverz Ophelia (könyvbemutató)
    2019. június 15., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)
    Beszélgetőtárs: Görföl Balázs