Behemperedtél-e a rózsába

(egy horvát festőnő – tisja kljaković festménye alá)

Tolnai Ottó  vers, 2008, 51. évfolyam, 10. szám, 1027. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

 

Behemperedtél-e a rózsába

 

lorand gasparnak

1.

(egy horvát festőnő – tisja* kljaković festménye alá)

 

Olykor nagy esők idején

zománcos cserepek pikkelye

gerendák bonyolult illesztéke között

toronyszobád beázik

mind nagyobb esőzések kora jő

talán maga az özönvíz

a papír elázik

el a kis papírhajó

de te nem hagyod el

egy parafadugó libeg valahonnan

már-már elindulnál felé

de nem indulsz el

ülsz nagy fekete ernyőd alatt

melyet napernyőként használtál egykor

mint a dalmát asszonyok a karszton

szeretted nézni őket ahogy hajód elhaladt

szerettél tövist babért vegyest

harapó szamaraikon feledkezni

hallgatni az aranysakálokat

ülsz vacogva

ne ütközz mint jéghegynek

nickel varrógépnek

hogyan cipelni

hogyan boldogulni egy nagy darab öntöttvassal

az özönvízben

hogyan fenntartani magad forgó kloákában

egy nyakadba kötött súlyos SINGER-varrógéppel

hogyan kivárni fekete ernyőd alá

mint szégyenlős kislányok szoknyája

angyalok szárnya alá kapjon a szél

s majd valahol mint ifjúkorodban

az irizáló iszony hajnalán

flamingószín műtőasztalon landoljon veled.

 

2.

Olykor a trafik mögött lévő őstölgy

köré ácsolt padon látom

a söröző lumpenek között üldögélni

titokban figyeljük egymást

az is megesik a fa törzsére szögezett

lánc végén csüngő sörnyitóért nyúlva

akárha összebilincselve

megérintem nikotin preparálta

keskeny spanyol márki-kezét

máskor bécsben futok össze vele

bosnyák (világ-)zenész barátai társaságában

utoljára például a pó-deltában láttam

cremonából ereszkedtem alá

s ő ott állt cserzetten

az egyik édes laguna mortuában

akkor határoztam el

írok róla

(a magam módján megverselem)

ugyanis egy elpusztult flamingótetem mellett állt

és hát ugye az ember felelős motívumaiért (metaforáiért)

úgy képzelem a túlvilágon majd azt kérik számon

motívumaimat (metaforáimat)

hogyan sáfárkodtam velük

kitartottál-e mellettük

behemperedtél-e a rózsaszín rózsába

egy-egy rózsaszín rózsatetű mellé

(behemperedtem

miközben tudós barátom figyelte

a mikroszkopikus háremet

amikor azt mondtam a magam módján

eljárásom ilyen experimentális voltára gondoltam)

kitartottál-e mondd motívumaid (metaforáid) mellett

a végtelenbe tudtad-e fűzni ultraviola fonalukat

a műfajok mohó molytelepei között

avagy csak meglebegtetve

szélnek eresztetted őket

azóta nem találkoztam vele

vissza kell utaznom a deltába

hiszen valami sós dagályra várva

talán még mindig ott strázsál

az ultraviolán sugárzó tetem mellett

még mindig ott strázsál helyettem.

 

3.

A sánta farkas fekete lánya

megette kacagó gerlémet

látom egyes részeit már ki is hányta

ki az enciánbokor tövébe

kerti lakomból figyelem az enciánbokrot

ugyanis a juhar által megdöntött

monarchiasárga oszlopot immár csak

az encián tartja hátán

(a szép mint heveder etcetera)

figyelem mit lép most

mert mi csak futkosunk

mit lép az enciánbokor

megálmodott ősi ostáblámon

ugyanis kellett lennie valami sejtésének

nagy kísérletemről a hátsó udvarban

(lévén mint jeleztem experimentális költő)

a balkánival szándékoztam keresztezni

úgy képzeltem egy napon másképpen zeng majd

e mélyen töredezett melankolikus félsziget

hát igen hol rózsatetű hol egész félsziget

másképpen zeng majd

boldogan felkacag

e mélyen töredezett melankolikus félsziget

úgy képzeltem majd másképpen zeng

legközelebb elmesélem hogyan találtam rá

az ősi ostábla falapjára

amikor az új evezőkért beugrottam a bognárhoz

(azonnal tudtam vörössel zölddel feketével

dolgozom meg a cikkelyforma mezőket

ám úgy hogy mindegyik mezőnek

legyen egy keskeny arany cikkelye

melyet a boldogság zónájának neveztem el

mert a kör valamiért már a bognár által ki volt jelölve)

de mondom ezt majd legközelebb

ugyanis hosszan kellene felvezetni

mivel sosem is tudtam volna elkészíteni az ostáblát

ha előbb egy megrágott ólajtó korpaillatú deszkáját

sok arannyal kékkel indigóval

nem sikerült volna ikonná szublimálnom

ha ortodox papjaink nem illetik ajkaikkal

figyelem mit lép most

mert mi csak futkosunk mint a csibor

mit lép az enciánbokor

most hogy a sánta farkas fekete lánya

megette kacagó gerlémet

mit lép az enciánbokor

amely eddig a juhar által megdöntött

monarchiasárga oszlopot tartotta hátán

(a szép mint heveder etcetera)

mit lép ősi ostáblámon az enciánbokor

mit lép

hiszen én úgy képzeltem

boldogan felkacag

ó istenem boldogan

miközben én térdre esve a hátsó udvarban

megtépem ruháimat

boldogan felkacag

e mélyen töredezett melankolikus félsziget.

 

4.

Olykor újra elmesélem

jóllehet mindig másképpen keverve

az alkatrészeket

(én nevezem alkatrészeknek a variált motívumokat)

prágából jöttünk és valahol brno után

ráláttunk egy kamion rakományára

összevissza tömérdek grafitszín könyökcső

alkony előtt minden bizonnyal van egy pillanat

magyaráztam már pesten kávézás közben

ifjú filmrendező barátomnak

van egy pillanat

amikor a grafit gyöngyházként kezd irizálni

csak mi nem számolunk vele

ezzel a pillanattal

sok más pillanattal igen

de ezzel

amikor a grafit gyöngyházként kezd irizálni

nem számolunk

jóllehet pontosan az volt az a pillanat

tömérdek kis gyöngyház tangóharmonikát láttam

hát igen csak mi állunk csehül

a csehek még mindig autentikusak

és ifjú barátom máris előhozta

nagyapja gyöngyház harmonikáját

lakodalmakban játszott

de egyszer ősszel megfürdött a balatonban

és mind ki kellett szedni lábából a csontot

platinarudakat dugdostak a helyükbe

azóta nem muzsikál

mert a platina rosszul rezonál

én is ismertem egy vak kosárfonót

martonoson mondtam hogy megvigasztaljam

ha szamárra rakták

lakodalmakban játszott

egy-egy szomorú dalt olykor váratlanul felerősítve

áthallatsszon a szomszéd temetőbe

ugyanis nem csak a lakodalmasok

a gyászolók is fizették

de már ő se harmonikázik

nincs szamár

mely vinné gyöngyház hangszerét

nincs szamár

már nem hoznak szamarat dalmáciából

se szamarat se savanyúlevesbe babért.

 

5.

Olykor befeküdt a kecskék szénájába

mert akkor már jászolként szolgáltak

azok a pszichiátrián kiszuperált

rácsos vaságyak (ketrecek)

itt az árvalányhajas domboldalon

fürödni a langyos búzával teli

kádban fürödtünk

mert a takarmányt meg kiszuperált

fehérzománcos kádakban tárolta

igen az UNPROFOR-os kis hollandus leleménye volt

illetve hát feleségéé aki a kecskéket fejte

a sajtokat göngyölte

miközben a kis hollandus szarajevóban teljesített szolgálatot

ősei is gyarmatokon szolgáltak

értettek a gyémánthoz mérni tudták az igazgyöngyöt

indigóval teával fűszerekkel kereskedtek

ő kecskéket vásárolt itt nálunk

persze élt macedóniában is

de a görögök nem engedték levegőhöz jutni

mármint macedóniát

évtizedek óta szorítják a torkát

(láttam macedón költőkollégáimat

megkékült arccal

valóban akárha görög tragédiák hőseit)

a kis hollandus itt telepedett le nálunk

fehérre festette kecskéivel azt a lankát

a határsáv sötét kis tőzegtava felett

mind felvásárolta a pszichiátrián kiszuperált

rácsos vaságyakat (ketreceket) jászolnak

valahogy odaszoktunk mi is

nekünk is megvolt a mi görög tragédiánk

kis népeknek mind megvan

ezért is nagyok

jóllehet egymás előadásait nem nézik

ha netán nézik akkor sem értik

így künn a szabadban egészen másként funkcionáltak

azok a fehér vaságyak (ketrecek)

zománcos kádak

beleállok a búzával teli zománcos kádba

majd áthempergek a rácsos ágy (ketrec) friss szénájába

s aztán hajnalban görgetjük a sajtokat

mossuk a gézt

a géz a csipkegyár nuszproduktuma

a kis hollandus azonnal privatizálta volna

a csipkegyárat

míg tart a háború

mindig tart gondolta

fáslit szállít a feleknek

privatizálta volna

ha én már rég nem privatizáltam volna

azt a csipkegyárat

a rácson át

beláttam a tanya szobáiba

láttam egy kék falat

(szakasztott olyan volt mint

claude simon teraszának kék fala

melyet márkus anna műterméből láttunk volt

egyszer párizsban

senki sem tudja úgy mondani

senki

mint claude simon hogy mindig tart

mármint hogy a háború mindig tart)

és láttam egy fehér falat is a rácson át

túl a fekete epren

azon az elhagyott tanyán

okker csík futott a mennyezetről

az árva tüllrongyikával függönyözött ablak felé

egyetlen virágmotívum volt ráhímezve

a kis hollandus szabadságon volt éppen

ő is úgy gondolta a háború

a befejezhetetlen háború befejeztével

ezzel az árva virágmotívummal

be tudnánk törni az európai piacra

ha még lesz európai piac

letépte

mint őrült kornétás

rohantam vele a gyárba

a munkásosztály

semmi sem maradt belőle bambán bámult

ismét egy őrült kornétás

mindig rohan felénk egy őrült kornétás.

 

6.

Rubljov ikonja

mi bizonyítja kérdezte

az isten (az úr) létezését

rubljov ikonja netán menuhin

mušić egy ehető kis velence-képe

pogorelić játéka

barátommal hallgattuk egyszer uppsalában

– – – – – – – – – – – – – nekem volt barátom

keserű tengerbe fagyott édes barátom

úszom feléd

kis jégtörő hajó úszom bólogatva

netán birgit finillä búcsúja a földtől

mert csak nő énekelheti s nem discau

ahogy két barát búcsúzik egymástól

avagy jonathán bazedovja

annyit meresztgette feléje szemét

ki felé meresztgette kérdezte

az isten (az úr) felé

annyit hogy belefolyt a búzavirág

annyit hogy bele mind a fokföldi ibolya

mi bizonyítja isten (az úr) létezését

egyértelmű válaszolta mint aki szereti

a hasonló találós kérdéseket

mi más is bizonyíthatná akarta mondani

mint jonathán azúr bazedovja

mint a velencei szent márk mennyezetéről

a kis novícius nyelvére alápilinkéző

arany pikkely

a pó deltájában ultraviolán sugárzó

flamingótetem

a hipermangános lavórban

fanny lába közé bukó nap

hát mi más is bizonyíthatná

az isten (az úr) létezését

mint a lepattogzott rádliminta alatt

csírázni kezdő búzaszem

– – – keserű tengerbe fagyott édes barátom

úszom feléd

kis jégtörő hajó

olykor magam is befagyva

úszom feléd bólogatva

ne félj érkezem

keserű tengerbe fagyott édes barátom

ne félj

én immár jóval

hiába százszorszép ezerjó

a rádliminta alatt csírázni kezdő búzaszem

a pó-deltában ultraviolán sugárzó flamingótetem

a hipermangánban fanny lábaközé bukó nap

én immár jóval jobban félek

édes barátom

keserű tengerbe fagyott édes barátom

ne félj érkezem a bizonyítékkal.

 

 

* Kérem, most az egyszer, ne olvassátok s-nek az sz-betűt, hiszen e tengerfestő leány nevében ott a Tisza is…


PROGRAMOK

  • Szerb Antalról: kötetbemutató beszélgetés
    Havasréti József / Pálfy Eszter / Kisantal Tamás
    2019. június 14., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)

  • Keresztesi József: Inverz Ophelia (könyvbemutató)
    2019. június 15., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)
    Beszélgetőtárs: Görföl Balázs