Identifikáció

 

 Folytatni de hogy s mit is

a falhasadékok akár a pókok másznak szét

az elszórt homok felszáll hogy eltűnjön

a fél kémény féllábú gólyát csalogat

az éjjeli kandúr képtelen tájékozódni

a megváltoztatott történésben

A helyek időlegesen foglaltak benne

a házak az utcák a városok

egyszer csak szétszélednek mint a verekedők

A tükröket beállították

ám a csillagok munkája fölösleges

a folytonosság váratlan összeomlást mutat

mintha mindent csak

egy testre simuló hófehér

esküvői vagy temetési ing menthetne meg

és egy álom mely nap mint nap érted könyörög

hogy aztán az ördög súgjon belőle

Aztán miféle reggeli rátaposás

a tea egy sziget zöld körvonalait lúgozza ki

az emlék világos és változatlan

és a falhasadékok akár a pókok másznak szét

 

 

 Az élesség mélye

 

 A szilveszter sose mérföldkő

érvel a meglágyult szikla

a süket vízesésnek

ám az ő időntúli vize

túlfolyik minden számlán kimutatáson

A szilveszter nem tévedhetetlen meggörbítője

a megmerevedett éveknek és századoknak

veti föl egy sokatmondó templomi freskó

A szilveszter üvegzászló

a bankárok számára hogy számoljanak

a gyilkosok számára hogy célozzanak

a futók számára hogy szaladjanak

a megfontolt férfiak számára

csak született illem az ébrenlét

A szilveszter hosszú nap rövid éj

cseng az üveg és csöppen a vér

a mérföldkő véletlen pátosztalan határ

tenger megváltoztatta szemed

fényidegen tenyér éjjeli érintése

egy remete éleslátásának elszántsága

még a színtelen kanyarokban is

 

 

 A legszebb évek

 

 Ne add fel

a kezdet és a vég úgyis adott

miközben

szerző szerzőt interpretál

kritikus kritikust analizál

az emlékezés minduntalan az emlékezésre hivatkozik

a fa lényege és a kiátkozotté

semmitmondó hamuvá redukálódik

Olyan ez mint egy bordal

egy ütött-kopott asztal körül zengett

az elhagyott nő elhagyja férjét

a férfi elhagyja önmagát

az ajtón bizonytalan lelkének

megnyugtatására

egy póráz hintázik

a legfinomabb selyemből fonták

A kezdet és a vég ismét

tragikus tévedésbe esett

 

 

 Az eső misztériuma

 

Moldva esővel mérgezett habbal

és semleges élményekkel teli

a kardinális megszokásból rátérdel a vízre

a világ már úgyse lesz jobb

elégedett hajléktalan szunnyad el a toronyban

azt álmodni amit ő

A Neruda utcán megyek fölfelé

mintha fönn megnyílna az ég

az üres régiségbolt varázsgömb

mely csillagot és vágyakat idéz

a huzatban röpülő macska

dermedt akár egy múmia

A Bonaparte kocsmában a felakasztott karabély alatt

flörtölnek üzletelnek ígérgetnek

ettől függetlenül folyik a sör

a tarka kövezet fel-felugrik a víz alatt

és az esővel tele Moldva

ösztönösen a nyomunkban

 

 

 Kubista tárlat

 

Azért jössz hogy elrepülj

a papír fokozatosan feltápászkodik

lágyul akár egy nagyvárosi nő

a kollázsok egyenest az ölben pattannak szét

paradicsom és pokol egy folyosón

a felszabadított illatok radikálisan

változtatják a habozó

feltalálók és generálisok álláspontjait

A tengerparti lány érzékien ketyeg

a száj vitorlásával

az elkötött bor egérutat kutat

egy másik lány leveti trikóját

felirata: soha

négyszögletű emlői sztoikus krónikások

nézőpontjait keretezik

és a józan papír

kitart szögletes alakja mellett

 CSEHY ZOLTÁN fordításai

 

Miroslav Brück (1964): költő, négy verskötete jelent meg (pl. Noèné ostrovy a iné záchrany – Éjjeli szigetek és más menedékek), folyóiratban prózái is napvilágot láttak. Nyomdászként dolgozik, szülővárosában, a morva-szlovák határ térségében lévő Szakolcán él.