1. A bohócok égetése után

 – akció és komplicitás (a költészetben

semmi sem izgat jobban)

az ablakmélyedésben (trobar clus?) könnyeden

támaszkodva (pucér könyökkel) a kimondhatatlan válasz

kőkönyökére

hidegen mint egy csecsemőszájú

hóhér (a láz peremén

összezárt ajkakkal)

lassan csonttalan élő porrá

rajzolom át magamba

a fűbe (hamuvá) perzselt szürke kört,

fadarab nélkül, szétolvadt csörgő nélkül:

az önmagába szüremlő kérdés néma körét.

(Ki kérdez? Ki nem válaszol?) Ki

fintorog? A máglya

bohócégetés után

üres:

a szent helyek kifehérednek.

És a tükör fénye lapos

(senki se lép már belé)

az ablakmélyedésben (trobar clus?) könyökkel

könnyeden támaszkodva a légkönyök

árnyára (melyben egy lehetséges

csont virágzik halkan).

 

2. Hüpnosz: üres játszóterek

– és mindeme dolgok még

a beláthatatlan udvarocskák

(trobar clus)

játékától érintetlenek:

támadni, áttörni

behatolni a fölizzított kemencébe,

beavatkozni (a zúgó, üres

síkokon) ész nélkül az utolsó vonalig –

a harcosok tavalyi hava

(nem akar elolvadni)

valami lassú és kitartó özönöl

(valami ragacsos és finom): (izzadtság és méz)

a sápadt álommal teli

vörös játszótereken:

csak továbbhatolni

a felizzított visszhangba

él az élben

torony a toronyban (tükrösen vetődik az

ég visszfényeire):

torony a toronyban (nem esik szét és

nem ég le): él az élben

soha nem omlik össze

(kiáltás és taps nélkül)

a nagy (üres) játszótereken

és az ágyakon, a lágy bőrre:

belevésődni, könnyen meríteni

bele az egész szagot (a küzdelem szagát) a visszahúzódó

alabástromba, a szétolvadó márványba

(túl jón és rosszon):

az első (meglepődött és

a lemeztelenítetteket is meglepő) cseppekig ahogy

a sima (könnyeden lélegző)

has felszínén élednek újjá

meleg patakokban.

 

3. Ragyogó kilátás

– last minute: kifizetődő

ha nem zársz semmit a tenyeredbe.

Az írás: torony, mely az összeomlás

határán nő (egész egyenesen):

egy maroknyi ködért.

Egy maroknyi ködért és a szerelem italáért

(elég)

egy maroknyi ködért és az italért (a testi hajlandóság

idealizálása test nélkül)

egy maroknyi ködért mindig elég

(egy erszénnyiért) a jósoknak is.

 

4. Fáklyával, kora reggel

– és rögvest ébredés után (talán

reggel) átfogni mindent

egyetlen kézzel.

Úgy, mint a mázoló, aki

a folyosók véghetetlen szövevényét kitartóan

festi fehérre (egészen az

első kacagásig).

Mint férfi (aki összpontosítva játszik

az üres játszóterek közepén)

a labda égető érintését zárja tenyerébe

mígnem kicsap belőle

a láng.

 

5. A festő felesége

a nap visszfényei (trobar clus?) csúsznak

a falon és a képen (mely lassan

szikkad): az aranyló gabona mély táblájában

peckesen halad a felfegyverzett lovas

egy erdőcske matt pereméig; valami

homályos és sötét vánszorog a nyomában:

csak ülsz hallgatagon (kissé

hunyorogsz): akaratlanul egy

pillanatra leteszed könnyű

tenyered (egy helyre, ahol)

a ruhád (szorosan) az öleden összeér:

forró és nedves: (és ez) számomra

egy világosan árnyalt üzenet.

 

CSEHY ZOLTÁN fordításai

 

Ivan Štrpka (1944): költő, szövegelő, esszéíró, prózaíró, főként spanyol és portugál nyelvből fordít, irodalmi-kulturális publicisztikát is művel, a Romboid című folyóirat főszerkesztője, a 60-as években alakult Osamelí bežci (Magányos futók) elnevezésű csoport tagja. Több mint egy tucat műve jelent meg, a 90-es években kiadott versköteteiből kiemelkedik a Rovinsko, juhozápad. Smr? matky (Síkország, délnyugat. Az anya halála) című, illetve a Medzihry. Bábky kratšie o hlavu (Közjátékok. Egy fejjel kurtább bábok). Prózai művei közül jelentős a Rukojemník (A túsz) című regény. Költeményei a kortárs szlovák költészetet bemutató minden jelentősebb antológiában szerepelnek. Pozsonyban él.