A legtöbb nehézség

 

Lassan a szeretkezések

utáni

kétségek is szűnnek.

 

Hogy gyűrű lett

az aktus közöttünk,

a test pedig ünnep.

 

Hogy ajtónyitáskor csók

helyett

egy mosoly, ami dukál,

 

és hogy egyre gyakrabban

van

ürítve a hamutál.

 

Persze a hangok,

a betűk majd ellepnek minket

is. Manír.

 

Ahogy a cigarettát

tekerjük: mi a dohány vagyunk,

ők meg a papír.

 

Hogy bizonyos napokon

ajándék jön,

feldíszítjük a szobát –

 

néhány konfetti

pár hónappal később,

és mi mosolygunk tovább.

 

Ez a kép van. Megkötünk.

A cement adja a legjobb

alapot,

 

az állandó változás

pedig ellep, mint a füst.

Ellepi, ami adatott.

 

Aztán csak a szív, a szív

marad. A tört izom,

a meddő lüktetés.

 

Szeretkezésből nincs

túl sok egy évben, ünnepből pedig

kifejezetten kevés.

 

*

 

Mára megtanultam

építeni. Megtanultam a koszt,

a tisztaságot,

 

és lassan megtanul-

lak belakni téged,

megtanulom tisztelni hiányod.

 

Megismertem a helyes

pontokat. Hova kell támasztani

a létrát.

 

Emlékezz vissza, nemrég

még gyanakodtunk,

mint a téglák.

 

Te nem hittél magadnak,

én nem hittem neked.

És akkor alig beszéltünk rólam.

 

Házat tényleg csak

úgy építhetünk, ha bízunk

a téglában, a szóban.

 

Ez a teremtő üresség,

lugas alatti

csönd,

 

mint a falba vert tipli,

várja, hogy

kitömd,

 

hogy önmagaddal tömd ki.

Mi szöget verünk

a falba.

 

Van, aki a kész-

termékekre esküszik.

Ő tudja, ő akarta.

 

A hitről csak

sűrűn, mint a füst.

Eloszlik, nézlek.

 

A legtöbb nehézségét

megtanultam

az építkezésnek.

 

*

 

Isten talán levegőből

teremtette az embert

(engem, téged),

 

hisz a lélegzet úgy kísér

minket, mint le nem írt

ítélet.

 

A házakat nézve csak

nyelünk egyet. Gondolunk

kertekre, kapukra.

 

Nagy levegő, pislog, továbbmegy

(Éva meg az alma,

Ádám meg a csutka).

 

A séta ideje ez.

Hogy állandóan

új helyek jönnek.

 

Veszünk német, francia,

angol és magyar

útikönyvet.

 

Nyelveket tanulunk, (néha)

szeretkezünk: Welt, Monde, World,

benned van, látod.

 

Séta közben (ha eszel,

ha dohányzol) le-

tüdőzöd a világot.

 

És vannak olyan helyek,

ahol a fény már

annyira vakít,

 

hogy remélni kezded:

talán eljuthatsz a megfelelő

mondatig.