A körkérdésre adott további válaszok ide kattintva érhetők el.

(1) Milyen stílus, irányzat, iskola, műfaj vagy szerző van leginkább hatással a zenédre?

Különösen érdekesek számomra azok a zenék, amelyek a hangokat konkrét fizikai valójukban, megszólalásuk mikéntjétől és forrásától elválaszthatatlanul kezelik. Bár ez a fajta gondolkodás a legkülönbözőbb formákban jelenik meg a kortárs zenében a 70-es évektől kezdve, ezeknek legalább egy része – ha nem is feltétlenül kimondva – Edgard Varèse-nek a hangról mint valami szabadon formálható anyagról alkotott elképzeléséhez vezethető vissza.

(2) Mi kell ahhoz, hogy valaki értse vagy hallgatni tudja a zenédet? Milyen számodra az ideális közönség?

A darabjaim ugyanúgy tanult, figyelmes és kritikus szemléletű közönség számára íródnak, mint a kortárs komolyzene általában, ezzel magam is tisztában vagyok. Tim Rutherford-Johnson egyébként a kortárs nyugati művészi zene kifejezést preferálja, hiszen számos kulturális tényező is közrejátszik abban, hogy valaki milyen valószínűséggel megy el egy kortárs zenei koncertre, és ezek egy része nem tudatos. Viszont, a kérdést megfordítva, azt is gondolom, hogy kifejezetten a saját műveim esetében nincs szükség a megértéshez mély és átfogó képzettségre a modern zenében. A darabjaim nem hemzsegnek az utalásoktól, amelyek eredeti kontextusát is ismerni kellene ahhoz, hogy a közönség méltányolni tudja őket, és személy szerint kifejezetten örülök, ha olyanok is megfogalmaznak véleményt, akik nem a kortárs zene szűk területének specialistái.

Anaximander-fragment

(3) Kevesen hallgatnak kortárs zenét – mi az, amit mégis csak a kortárs zene tud nyújtani?

A komponált zenének alapvetően szembe kell néznie azzal a problémával, hogy először meg kell teremtenie a saját kommunikációs közegét – tulajdonképpen egy nyelvet, amelyen a szerző és a hallgató szót tud érteni –, szemben azokkal a zenékkel, amelyeknél ez a közeg eleve adott. Ez a nehézség egyrészt akadályt gördít a befogadás elé, másrészt épp a kommunikáció eme nyitottsága ad esélyt arra, hogy a befogadás valóban transzformatív élményt tudjon nyújtani – és ez a kortárs zene legfőbb ereje és lehetősége.

(4) Min dolgozol most? Mik a terveid?

Szerencsére idén lesz lehetőségem kortárs tánchoz írni zenét, ugyanis részt veszek egy együttműködésben a Hochschulübergreifendes Zentrum Tanz (HZT) Berlin táncfőiskolával. Egy koreográfussal közösen dolgozunk ki egy táncelőadást, amelyet ősszel mutatnak majd be. Ez a projekt pozitív várakozással tölt el, mivel ez a fajta csapatmunka különbözik attól az egyedül végzett tevékenységtől, ami a komponálás nagyobb részét teszi ki. Egyébként idén szeretnék több olyan apparátusra is írni, amelyre korábban még nem.

​

Three Bokuseki

(5) A koronavírus miatt hallgatásra kényszerült a zenei élet, a koncertezés csak részben tudott újraindulni. Zeneszerzőként hogyan reagáltál erre a helyzetre, téged hogyan érintett?

Óhatatlanul eljön az a pont, amikor szükség van előadókra, hogy meghallgathatóvá váljon az, amit leírunk; a zeneszerzők ilyen szempontból nagyon rá vannak utalva a többi zenészre. Mivel a járvány épp az emberi interakciókat nehezíti meg, ezért jelenleg ritkábban tudunk konkrét visszajelzést kapni a saját elképzeléseinkről. Amikor az elmúlt évben valamit ki kellett próbálnom egy hangszeressel, az legtöbbször csak online volt megoldható.

Fotó: Fórizs Sándor