Progresszió és reprezentáció

A január 8-a és 17-e között megrendezett fesztivál a Vidovszky László retrospektív est első részével indult, ahol a szerző Schroeder halála című műve hangzott el. A darab az Új Zenei Stúdió és Vidovszky hagyományos koncertélményt és hangszeres hangzást felforgató irányzatának emblematikus darabja, azóta viszont egyfajta klasszikussá vált. Az est házigazdái is jól ismert, kanonikus műként vezették fel, miközben ősbemutatóhoz illő részletességgel beszéltek felépítéséről („nem lövünk le semmit”). A Zeneakadémiából közvetített előadás kifejezetten ellentmondott a darabban rejlő és a bevezetőben is kiemelt színházi aspektusoknak. A megvilágítást, a kamerabeállításokat és a színpadképet romantikus szólóestek mintájára szervezték meg – a zongorát preparáló asszisztenseket minél jobban elrejtve. Balog József pedállal összezúgatott skálái és ingadozó ritmusa is ehhez az eszményhez közelítették játékát. Vagyis a teljes produkcióból hiányzott a darabban rejlő felforgató erő, inkább annak a hagyományos koncertpódiumra való beemeléséről gondoskodott. Az előadásról Weber Kristóf írt a Szabad Pécsen, akinek korábban a Jelenkor hasábjain jelent meg Vidovszky Lászlóval folytatott beszélgetése a műről.

A fiatalabb zeneszerző-generációknak és az új kísérleteknek otthont adó FUGA két koncerttel is részt vett a fesztiválon. A Next Generation kezdeményezés keretén belül Haruki Noda, Kerekes Ábel, Caio de Azevedo, Fabian Blum, Rabea Joachim, Persányi Zsófia, Kaszab Sebő és Doina-Cezara Procopciuc, a Hochschule für Musik und Theater München, az Universität für Musik und darstellende Kunst Wien és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak új műveit mutatta be az Ensemble Z. A darabok meglehetősen különböző kompozíciós elképzelésekből inspirálódtak. Mindegyikre jellemző egyfajta reprezentáció: érzéseket, hangulatokat idéznek fel, zenei stílusokra utalnak, szerkesztésmódokkal kísérleteznek, gesztusokat imitálnak vagy van valamilyen irodalmi előképük. Van köztük a barokk ornamentális stílust idéző gitárdarab, a spektrális zenével kísérletező tanulmány, a zenei paraméterek változását kockadobással irányító kísérleti zenés színház, a századelő hangulatában írt dal és négykezes, összegzés, zsoltár és komoly színészi képességeket megkövetelő harmonikadarab. A reprezentáció itt egyfajta fogódzó a művek megírásában, mert asszociatív módon segít összefogni a zenei folyamatokat.

A FUGA ad otthont a CentriFUGA elnevezésű, fiatal zeneszerzőkből és előadókból álló műhely koncertjeinek, melyek általában egy együttes, szerző, zenei ötlet vagy téma köré szerveződnek. A fesztivált záró CentriFUGA-koncert kiindulópontja a tánc: Tornyai Péter, Kedves Csanád, Bolcsó Bálint, Bali János, Szőcs Márton, Horváth Márton Levente és Balogh Máté darabjához Szűcs Dóra Ida táncművész készített koreográfiát, és ez a lehetőség már a művek megkomponálása során megihlette a zeneszerzőket.

A mozgások hol együtt haladtak a zenei történésekkel, hol ellenpontozták, hol pedig összefogták azokat. A FUGA amúgy is izgalmas tereit még különlegesebbé tette a textilművészek munkáit bemutató V. Texhibition kiállítás, mely gyönyörű díszletként szolgált az előadáshoz. Bali János Scratch című művében jött létre a legszorosabb kapcsolat tánc, zene és tér között. A mozgó test és egy fix körvonal minden találkozása meghatározott zenei történést idézett elő, de a mozgás módja is befolyásolta a zenei anyagot. Az interakció többirányú: a táncos saját mozgását a létrejövő zenei folyamat alapján tervezte meg (és újra).

„szőlőszemenszedett beszéd”

Az UMZE Kamaraegyüttes BMC-ből közvetített koncertjén Arnold Schönberg Pierrot Lunaire-je (Holdbéli/Holdbűvölte Pierrot) és Dinyés Dániel Parti Nagy Lajos szövegére írt Pierrot hongroise című művének ősbemutatója hangzott el. A Vajda Gergely vezényelte együttes mind a Schönberg-darabot, mind az ősbemutatót rendkívül precízen, frissen és élvezetesen adta elő, Molnár Anna és Erdős Attila kiváló Pierrot, Kolonits Klára pedig belevaló Colombina volt, a zenészek arcáról leolvasható felszabadultság még a felvételen keresztül is átragad a hallgatóra. Dinyés műve – bár nem Schönberg-hommage – Parti Nagy cifra szövegével, a cimbalommal kiegészített Pierrot-ensemble-lal és az időnként a századelő szecessziós stílusára hajazó, máskor operettes könnyedségű hangzásvilága igazi magyaros párját teremtette meg Schönberg művének. A magyar Pierrot ugyanolyan szerethető, mint száz évvel korábbi, bécsi kollégája.

A MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar Schubert & Tsai című hangversenyét a MÜPA közvetítette, melyen többek közt Ivan Buffa, Varga Abigél és Mathias Johannes Schmidhammer Franz Schubert Rosamundájához írt közjátékai, Virág Anna Virág és Illés Márton egy-egy művének ősbemutatója, valamint Mirela Ivičević Baby Magnify / Lilith’s New Toy és Alexander Schubert Hello című műve hangzott el.

A BMC WortLaute I. című estjén Nava Hemyari, Nikolaus Gerszewski és Christoph Herndler a zenészeknek különböző fokú szabadságot hagyó műveit adta elő az Ensemble Mobile. A darabok mobil részei vagy egyes paraméterei szabadon megválaszthatók, kombinálhatók. Ugyancsak mindegyik műben fontos a nyelvi elemek analitikus felbontása, zenei elemmé változtatása. Herndler műve Jeney Zoltán nevével operál, akinek Twelve Songs című ciklusából szintén elhangzott három tétel a koncert végén. Ezek a tételek ha nem is hagynak olyan szabadságot az előadóknak, mint az est többi műve, analitikus szövegkezelésükben, koncentrált dallamaikban és helyenként a zenei szakaszok variálódó ismételgetésében is jól illettek hozzájuk.

Nyitott Forma volt a címe a Budapest Improvisers Orchestra összeállításának, amely a Fonó különböző tereit, az ott talált tárgyakat, elektronikát és persze klasszikus hangszereket felhasználva jött létre. Ez volt a fesztivál talán leginkább progresszív produkciója: az elkészült videón különböző zenei elképzeléseken, ötleteken alapuló, különféle terekben játszódó és többféle módon szerevezett improvizációk követik egymást. Az előadók mind magasan képzett klasszikus, free jazz és kortárs zenészek és/vagy zeneszerzők. Az improvizáció a Nyitott Forma létrejövő darabjaiban nem más, mint alkotás, előadás és értelmezés egységbe foglalása. Végig érződik a különböző időtávú tervezés és újratervezés, illetve az együtthangzás nagyon tudatos – csak éppen szabad és valós idejű reakciók során formálódó – megszervezése. Jól követhető a zene létrejöttének folyamata, a hallgató részévé válik, belelát az előadásba, amit a kamera zenészek közti folyamatos mozgása is segít. Egyáltalán, az egész produkció képi, vizuális megszervezése nagyon sokat hozzáadott a hangzó élményhez. A Nyitott Forma volt az a program, amelynek leginkább előnyére vált az online közvetítés: a szabadtéren játszott részek ilyen minőségű hangosítása és a decentralizált, sokszor szétszakított terekben való kameramozgás mind erősíti a hallgató jelenlétét az előadásban.

Játszóterek

Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál célja, hogy az újzenét átláthatóvá, vagyis megismerhetővé, nyitottá és befogadhatóvá tegye. Ezért volt a legtöbb előadás előtt hosszas bevezető, utána Zoom-beszélgetés, a programban pedig a művekhez kapcsolódó kommentárokat olvashattunk. A Soharóza Kiskomp elnevezésű zenei műhelye a zene kollektív és részvételi aspektusát mutatta meg. A fesztivál új honlapján egy játszóteret is létrehoztak, ahol különféle zenei játékok és webaudio-alkalmazások révén olyan zenei interakciókban vehetünk részt, melyek mi magunkat is az alkotó folyamat részévé tesznek, vagy egyszerűen megismertetnek új hangzásokkal, technikákkal és zenei struktúrákkal. Ezek a játékok segítenek megérteni olyan kompozíciók működését, mint Christof Ressi game_over_0.2.2 és terrain study című műveit, melyek előadásakor a szólista, Benes Szilárd klarinétművész mozgásával és játékával vezérelte a megalkotott virtuális tereket, amelyeknek történései (és a szerző való idejű beavatkozásai) aztán visszahatottak a hangzó anyag szerveződésére. A Fekete-Kovács Kornél indította zenei láncjáték, az Art of Virus pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a járványra nemcsak a hadviselés szempontrendszerén keresztül tekinthetünk, hanem zenei elvként is.

Az idei fesztivál ritka lehetősége, hogy az online közvetített események közül majdnem mindegyik visszanézhető. A többszöri meghallgatás – amelyre általában nincs lehetőség – jelentősen megkönnyíti az új művek befogadását (csakúgy, mint a klasszikus művekét is). Remélhetőleg a most szükségből létrejött koncepció előnyeit később is alkalmazzák majd. Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál nemzetközi jelentőségű fesztivál, ahol egyedülálló lehetőséget kapnak kisebb együttesek, zenei intézmények és fiatal zeneszerzők, hogy megismerhessék őket. Viszont budapesti fesztivál budapesti helyszínekkel. Most először lett esélye a hallgatóknak is arra, hogy bárhonnan bekapcsolódhassanak az eseményekbe.

Bélyegkép: facebook.com/atlatszohang