A transzmisszionárius halott

Parti Nagy Lajos

nnnnnnna transzmisszionárius

nnnnkemény kínok után halott

nnnnnnnmost látod milyen óriás

nnnnna rutin hogyha dalba fog

keményítsd meg puháncs kezed

nnnnnntörje össze a mondatot

és ne mondj több személyeset

nnnnnnnnem sírás nem hiánya

nnnnnnnde az utolsó szerkezet

nnnnnnnki visszavétlenül adott

nnnnnnnonpareille jobbrazárva

nnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn

nnnnnnnnnnnnnnnnaz távozott

 

 

 

a pavilonkert lombtalan

meszelt fáit nem hallani

levegõm volna nincs szavam

hozzáig hosszabbítani

kórházszegény a szenvedés

fölcsúszna embermagasságig

hosszú árnyékot húz a mész

káromkodástól suttogásig

a lehetetlent elkövette

a lehetõ belészakadt

e félmarék roncsolt idõben

szava lett volna levegõ nem

isten mint oxigénpalack

süketen csukva áll fölötte