*

itt van az õsz itt van ujjé

s szép mint mindig énekem

istentudja hogy mi okból

jövök haza a kioszkból

s húzgálom a zörgõ avarban

mint kiskocsit az életem

*

ahogy a taxitól feljöttem a földúton

csillagos volt

és Pécs úgy ragyogott mint egy

szétgurult hõerõmû

élek temetek úszom vonatozok

kiszállás nélkül

számban egy halott fogorvos kezenyoma

arrébb a pszichiátria

végül átteszlek harmadik személybe

landerer és heckenast

hogy válik magántörténelemmé

már egy metrójegy sem tud

sérületlenül megváltódni

a fõtt étel miatt ma ebédeltem

tele a város utcarímmel

mindenki kap egy lánchídigazolványt

hogy táncsics elé befogja

bizsu-világszabadság meggy az íz

megvertük braziliát

hetvenezer embernek

majdnem egy múzeumkert

*

hogy én magába kurzív élet

érzem hát mért ne mondhatom

magára gyújt a szúrszív lélek

e multifilter hajnalon

ezek a rõtmohos rezignák

mint vérehulló matracon

a nedveit hamar felisszák

föl arcait az arcomon

az idõ bébarnít ne féljen

minket s az éles tiszta nyom

lank lesz buta a patinától

hisz folyvást nõ a látótávol

egy vérehulló matracon

a puturluk fölött az égen

*

a puturluk fölött az égen

kis õsz-suták strabanc vidék

ikrává kéne minden érjen

ha donganád ha mézlenéd

nem ád a mályva önkezével

ujjairól egy kumma pírt

magam elõl magázom én el

nem ön ken rám ilyen manírt

de nem kap több érzelmiségen

halálon melyhez skicc a lét

e lóvágóhídoperettben

hiszen a lóhús is csak ember

befejezem a szteppelést

magánvalóságom kivégzem

*

estelvésed makárhegy

egy bõrkabátnyi hûvös pohárra

cserebogár spárga cserebogár

és zúg az holdsütésben

harisnya volnál alagútban

egy nyersselyem mosolyban

hideg az orrod van ez így

jön lassan az éjes lombolló

estelvésedbõl ázik a púder

vadonásúj a zöldje a kerthelyiségben

suhogás zizegés hozzá

s majd mégis mind elütõdik

kétnapi nyomra se jó az az éj

kormok a cirrusok és mindegy

*