három napja búcsúzik a szemem
hogy mentse mi belõled menthetõ
szédelgõ búgócsigaként kerengek
sugaras tereiden rám zuhan
a dzsámi kupolája négy helyett nyolc
tornyot villant felém a székesegyház
fölmutatod utólszor csak nekem
amit szerettem benned gyönyörû
város fényszerû súlytalan áramlás
combig meztelen suhannak a nõk
és arcok arcok feledhetetlen
arcok ismerõs arcok ismeretlen
arcok úsznak el a szívem körül
tollászkodnak féllábon állva
hatalmas gesztenyefáid komor
bivalyok vonulnak salakhegyek
gépkocsik bogárraja zsong nyüzsög
hirdetõoszlopokra sárga
plakátokat terít a fény kiáltoz
öblös hangján az újságárus
csengõk dudák bongó harangzene
zuhog agyamra így kísérsz engem
városom gyönyörû ki a füstbokros
pályaudvarra s kezet fogsz velem
ne üljek üres tenyérrel vonatra
cserében ifjúságom hagyom itt sokáig
lobogtatom feléd a zsebkendõmet
EGYSZERRE SZÉTTÖRIK AZ ÉG
S BENNEM TÜNDÖKÖLSZ MÁR
IDÕTLENÜL