Az utcák körbeölelnek

Méhes Károly

(Tulipán utca)

 

Mekkora tavasz!

Sok-sok tenyérnyi.

Valaki expresszionista

örjöngéssel fest,

tubusszámra nyomja

a festéket a házak

elõtti ágyásokra.

Ó igen, a legszebb a sárga,

a legszebb a piros!

A legszebb a tulipán,

ahogy kinyílik,

rámcsukódik.

 

(Szív utca)

 

Zsákutca. Ha hiszik, ha nem,

itt van a temetõ. Megdobbanok.

Afféle régi hely, alig temetkeznek

ide, az élõk is ritkán látogatják.

Õsvadonnak használom. Sétálok

benne, õsszel diót török a kõlapokon.

 

(Alkony utca)

 

Reggel ködös és hosszú.

Fut a laktanya fala, fut

a temetõ fala. Néhány ház

(kutyák), szociális otthon.

Száradnak a kopott paplanok.

Alkonyatkor kihasználják

a hosszú egyenest, s vadul

vágtatnak végig rozoga

jármûveikkel. Aztán pislákolni

kezdenek a narancssárga fényû

lámpák; de ez már az este.

 

(Csend utca)

 

Hazaértem. A mûanyagcsõben

nincs posta. Három csöngetés.

Ajtó, puszi, papucs, vacsora.

Vége. Itt van vége a világnak.