reggel kilencszáz forintocska jött
váratlanul valami versekért
vettem egy üveg vodkát délelõtt
estig megittam annyi bánat ért

szokványos ügyek itt-ott elfeledtek
s én mint afféle megbántott alak
szenvedtem és egy szobában nevettek
és körös-körül zúgtak a falak

jártak a tévék kattogott az óra
és lenéztem az autóparkolóra
és neonfény siklott a nikkelen

kegyetlen szépség szép kis oltalom
és lekókadt s a konyhaasztalon
kések között pihent szegény fejem

(1988)