A villamosmegállóba tizenhat lépcsőfok vezet fel. Tizenhat lépés, közelebb a napi célomhoz tizenhat-kilencezreddel. Az majdnem két ezrelék. Hetvencentis lépéshosszal számolva tizenegy egész kéttized méter. Lenne, ha szintben előre haladnék. Valamelyest így is haladok előre, de inkább fölfelé. Célom szerint mindenképpen fölfelé.

Kétezer lépés volt az első cél. Ötezer. Kilencezer. Az emberi vágy nem ismer határokat. Űrkutatás, rákgyógyszer, örök élet. Fűtés, meleg víz, a szociális távolságtartások lefeleződése. Az atom hasad, az olaj elpárolog. Provident-kölcsönök talapzatán álló dicső jövőnk. Államadósságok, unokák zálogba adott mindennapjai. Téháemek, részvényesek. Fegyvernemek. Rutinból az égre mered. A lélek kivált.

Globális vágyak, lokális lépések. Hegyben járás. Két ezrelék alatt elérhető célok. Elsilányulás, silók között katakombák. Őszi kaparászás toroktájon. A maszk alatt savanyú szájszag. A szemüveg mögé homályosodó tekintetek. Elkerített valóságok. Drótkerítések sugározzák az erőt, megcsillan tetejükön a pengeéles rettegés.

Keserű kibámulások a reggeli ködbe. A villamos ablakán megül a pára. Lefolyik a szigetelt dupla üveg közé, gyorsítunk, hátralendül, lassítunk, előre. A gyorsulás vektormennyiség. Hosszúság per idő a négyzetennel mozdul a víz. Vagy erő per tömeggel. Mennyi lehet a tömege húszpercnyi lélegzésnek?

Maszk mögötti mámorok. A szemfenékben homályos derengés. Fenéktájon tetovált lányok. Farmernadrág feszül, csipke villan. Hárman állnak a két ülőhely előtt. Evolúció kicsiben. Tűnő tétovaság, gyors mozdulatok. Szétnyílnak a szájak, körbejár a palack. Csak a bor száraz. Vastag rúzsok, vékony jégen táncoló hormonok. Átizzadt pólók, átázott hangulat. A három bővér. Maszkok nélkül is eltakart arcok.

Négy oltás, három fertőzés. Szuperhordozó. Szuperpáciens. Szuperáldozat. Minek ment oda. Minek vett levegőt. Ne nyúljon hozzá, ne beszélgessen, a kézmosás kilenc mozdulata, begyakorolt karanténrutin. Érintésmentes szappan, érintésmentes kiszállítás, érintésmentes érzelmek. Már nem hordunk maszkot, mégis örökké rajtunk maradt.

Recsegő hangszóró. A krcskrcs tér következik. Még huszonhárom perc. Menetrend szerint. Lelassul a járat. Lelassult az élet. Az energiaszintek vészes tartományokban. A feszültség úgy nő, ahogy csökken. Felsővezeték, elsővezetők. A magaslataik a mélypontjaink. Dualista világkép. Kezdet és vég. Fény és árnyék. Élet és.

Antibiotikumok. Oxigénmaszk. Penészfoltok a kórterem sarkaiban. Kilenc szem gyógyszer. A Frontin szalvétába rejtve. Két zsömle reggel, egy zsömle este. Mint egy király, mint egy koldus. A polgár zöldséglevest eszik. Harminchét kocka sárgarépa, huszonnyolc kocka fehérrépa, 48 kalória. Kálmán cukros, Sanyi bokából amputált, Józsinak lyuk tátong a talpán. Kilencvenes oxigénszint. Százkettes pulzus. Tíz szem gyógyszer. Halk pittyegések. Leáll a műszer, kifordul a sebből a cső, az altató parkolópályára állít.

Tárolóvágány a part mentén. Tizenegy megálló. Kezdet és vég. Lassú tépések a töltés oldalában. Szatyros alakok, zacskók, palackok, olcsó szerek. Oldatok. Kioldott esték, a híd alatt kibuggyanó mellek. Enyhe lejtők, merész ívek. A tarkóknál tőben összecsomósodó indulat. Feszes halántékok, ellazuló rekeszek, kidüllednek az érpályák.

Hatszáz volt a felsővezetékekben. A feszültség késsel oldható. Egyenáram. Egyenruha. A volt az elektromos feszültség mértékegysége. Megmutatja, hogy mennyi munkát végez a mező egységnyi töltésen.

Villamos a töltésen. Betáplál, visszatermel. A váltóknál ringat egy picit. Csikorgó fogak. A maszk tompa morgássá fojtja a kínokat. Egy fiú ül le szemben, egy lány áll előtte. Csípőringás a váltókon. Esőkabát alatt vízhatlan vágyak. Játsszuk azt, hogy most megcsalom veled a fiúmat. Játék a lélek. Lélekvesztő esték. Vesztőhely felé egyirányú zsákutcák, középtájukon szűköl a szürkeség.

Lassan hűl le a világ. A liftek nem mennek tovább, a mozgólépcsők gumikorlátja Möbius-szalagba csavarodik, a hűtőgépekben elindul a klímaváltozás, mikrobák tenyésznek a grillsütőn, a mikrókban megszaporodnak a ráncok. Bezárt ajtók mögött a kultúra, üres széksorok a dermedt tájban, a könyvespolcokra vastagon rádermedt a kor. A stúdiószínház helyén szolárium, a fiókkönyvtár alagsorában tetoválószalon. A termálmedencén elhibázott spekulációk korcsolyáznak.

Módosító javaslatok a termodinamika alaptörvényeihez. Egyensúlyi helyzetben egy termodinamikai rendszer szabadságfokainak száma a környezetével megvalósítható kölcsönhatások számával egyenlő. A kölcsönhatáshoz energia kell, a kölcsönhatáshoz kölcsönösség kell. Kölcsönhatások hiányában további intézkedésig a szabadságfokok szintje a nulla Kelvinhez konvergál. Végtelen közelségek. A Celsius-skálán mínusz kettőszázhetvenhárom egész tizenöt század. A Fahrenheit-skálán mínusz négyszázötvenkilenc és egy kicsi. Abba a kicsibe kapaszkodunk.

A villamos berregésbe ragad, az ajtók megállnak félúton. Gyaloglás, a lábak felsebzik az aszfaltot, karikába fagy a nélkülözhetetlen öntudat.

Éjszakai forgolódások. Hétszer jobbra, hatszor balra. Falból kirántott műanyag csövek, sistergő buborékok. Összeragadt szájak, gyógyszerek, savanyú víz, szürke vizit. Szkafanderek, név nélküli arcok, arc nélküli nevek. Tüdőröntgen. Ne köhögjön. De azért hoztak be. A henger rázkódik. Vizelet a pléd alatt.

Kálmán hetven alá esett. Hörög. Hetven fölött van, ez már veszélyes kor. Elviszik. Hörög, köhög, csattog a szájában a légszomj. Már nem beszél. Sanyi leejti a telefonját, érte nyúl, a deszkák szétcsúsznak a derékalj helyén. Rugó pattan, csont reped.

Józsi hanyatt fekve eszik, félrenyel. Gégemetszés a nyakra tolt maszkon át. A nővér kesztyűje elszakad. Sikítva káromkodik. Intubálás. Tubusban adagolt fohászok.

Józsit majd két óra múlva viszik el. Ez a kórházi protokoll. Az újraélesztő-készülék a kudarca gyászos tudatában lefordul a székről. Használt tű, véres kötszerek. Az utolsó vacsora az utolsó ebéd. Paradicsompüré. Béla, aki csak sudokuzik álló nap, okádva hány. Beteríti az ágyamat. Piros foltok, pirospozsgás takarító.

Idegen lett a világ. A villamossínre rászáradt az avar. A vonatok még járnak, a buszok még utoljára lejönnek a hegyről. Hegyekben áll a hullaszag.

Hatszáz volt a felsővezetékben. Most már nincs kétszázhúsz se, egy se, nem mintha a villamosnak a kétszázhúsz ne éppen annyi lenne, mint az egy. Vagy a nulla. Újraírt matematikai törvény, kétszázhúsz egy irracionális szám lesz, az a természetes szám, ami természetesen nem önmagával egyenlő, hanem a nullával. Minden egyenlő nullával, aminek nincs közvetlen nemzetgazdasági haszna. Csak az önmaga, ami kell.

Anyám bejött, ételt hozott. Az aulában lett rosszul, itt tartották. Három után. Abból kettő kínai. Negyediket nem kért. Tizenkilencre kapott lapot. Valahol itt van a folyosón. Telefonon beszélünk, míg le nem merül. Apám halott, a nővérem Londonból nem jöhet haza. Senki nem látogatott minket. Itt van a folyosón, de bárhol lehetne. Messzebb van, mint amikor otthon volt.

Hörögni kezd a csap. Kézfertőtlenítővel gargalizálunk. A KRESZ-lámpák kialszanak. Koszvilágítás, pókhálós kirakatok sötét tekintete. Az ablakomból huszonhét utcai lámpa látszik. A házunk előtti parkolóban harminchárom autó. Irracionális számok, a harminchárom autó annyi, mint a nulla, a huszonhét lámpa annyi, mint a nulla. Ha nincs haszna, nincs. Nem működik, ne is legyék.

Ék alakú fénytörés a plafonon. A hálószobám ablakába utoljára még felcsikorog a villamos. Aztán leáll a sikoly. Nincs, ami visszatermeljen, nincs, amit visszatermeljen. Betáp, ott marad.

Sebességkorlátozás az infosztrádákon. Buborékokba krúgató daruk vagyunk. Felvettük a kölcsönt, nem adtuk meg, előtörlesztés, előlegszámlák, előzékeny utókor. Nincs hozzánk szavuk. Kilakoltatjuk magunkat a világűrbe. A világvége prófétái a tenyerüket dörzsölik. Tenyerem, tenyered. Mínusz összegű játszmák a páratlan végtelenediken.

Valamelyest így is haladunk előre. De inkább már csak fölfelé.