Anna fejfájással ébred, a hálószobában túl erős a reggeli fény. Elhatározza, hogy holnap elmegy az IKEA-ba, és vesz végre egy sötétítőfüggönyt. A héten minden napra be volt tervezve, aztán mégsem jutott el, pedig kinézte azt a sötétzöldet az új katalógusból. Jól fog mutatni az almazöld díszpárnákkal, meg az ágytakaróval, abban is van zöld, meg lila. A húgának is olyan sötétítője van, csak az övé kék, az aztán nem ereszti át a fényt, magyarázta a múltkor. Annát nem érdekelték a részletek, de bólogatott, addig sem kellett a nagyanyját hallgatnia, aki minden találkozásuk alkalmával Pétert szidja.

Tudod, angyalom, valami nem stimmel a te vőlegényeddel. Egy férfinak legyen elhivatottsága! Hát hogyhogy ennek a Péternek elég az, hogy nyulakat tart? Péter nem hobbiból tart nyulakat, Nagyi, azok kísérleti állatok a laborban, és a kutatásaihoz kellenek, magyarázta Anna már sokadszor. Akkor sem szimpatikus nekem az a férfi, folytatta a nagymama, hát milyen ember az, aki állatokat kínoz. Péter biológus, és nem kínozza az állatokat, hanem a DNS-ükből kivont fehérjét analizálja, hogy aztán a különböző betegségeknél vizsgálja a működésüket, magyarázta a lány, de a nagymamája csak legyintett. Nem értem én az ilyesmit, angyalkám, nekem hiába mondod, én csak azt tudom, hogy egy laborban dolgozni nem igazi munka. Megélni sem lehet belőle, miért nem ment inkább rendes orvosnak, abból legalább el tudna tartani. Anna nem vitatkozott tovább vele, ha a nagymamája valamit eldöntött, az úgy volt. Azt már el sem mesélte, hogy Péter próbálja lebeszélni az egyetemről. Majd én dolgozom, neked nem kell, mondta már többször. Ahhoz, hogy otthon légy, nem kell diploma.

Megnézi az óráját, hat harminc. Fél éve nem tud tovább aludni hétvégén sem, hiába nem csörög az ébresztő. Két aszpirint nyom a tenyerébe az éjjeliszekrényén heverő levélből, majd körülnéz, vizet keres, nem talál. Szárazon nyeli le a gyógyszereket, és megpróbál visszaaludni.

A statisztikakönyve nyitva hever mellette, ahogy a másik oldalára gurul, véletlenül ráfekszik. A kemény borító nyomja a hátát. Tegnap tanulni akart, ezért nem találkoztak Péterrel, de aztán a férfi ráírt, és mivel nem szereti, ha Anna nem válaszol azonnal, elkezdtek csetelni. Ő közben kinyitott egy üveg bort, aztán még egyet, és annyi lett a tanulásnak.

Nem bír visszaaludni, a telefonjáért nyúl, megnyitja az előző napi beszélgetést. Fotókat is talál benne, végigpörgeti őket, a nagy része sötét és elmosódott. Nagyajkak, kisajkak, ujjai a redők között, vagy a hüvelyében, más képeken a mellbimbója körül. A bimbóudvar nedvesen csillog, cseppek folynak a köldöke felé. Mikor még friss volt a kapcsolatuk, akkor játszottak ilyesmit, hogy Péter bort öntött rá. Szerette végignyalogatni Anna egész testét, minden porcikádat ismerni akarom, tudni, mire reagál, mondta a lánynak. Anna úgy érezte magát, mint egy elkényeztetett macska.

Talál egy videót Pétertől, épp a zuhanyban állva veri ki, a számláló szerint az egész folyamat két perc huszonhét. A telefont úgy állította be, hogy a kamera ne lássa az arcát. Egyik kezében a farka, másikkal a heréit markolássza, másfél percnél a telefon elmozdul. Már csak a férfi arca látszik, meg a haja, amit a víz a homlokába mosott, így olyan, mintha frufruja lenne. A feje fölötti csempék közül az egyiken repedés húzódik, egy fülkagylóra hasonlít. Anna ezt csak most veszi észre, eddig még sosem látta, akárhányszor zuhanyzott is ott. Péter arcvonásai semmit nem árulnak el, olyan érzelemmentes, mint egy katonatiszt. Ha vele van, mielőtt elélvez, mindig olyan fejet vág, mintha az arcába tűzne a nap. Szemei összehúzva, csak a fehérje látszik, szája kissé elnyílva.

Anna kimegy a konyhába, kinyitja a hűtőt. Egy fonnyadt citromot, fél üveg bort és egy kéksajtot talál benne, ami már inkább zöld. Álmosan bámulja a polcokat, majd anélkül, hogy bármit is kivenne, becsukja az ajtót. Visszamegy a hálóba, a járólap a közlekedőben nyáron is hideg, fázik a talpa. Kéne ide egy szőnyeg, lehet, hogy vesz egyet, ha már úgyis megy az IKEA-ba. Visszabújik az ágyba, aludni próbál, kissé émelyeg. Nézi az elpiszkolódott falat, meg kéne beszélni a tulajdonossal, hogy kifesti, aztán majd levonják a lakbérből. Nem tud aludni, felkel, visszamegy a konyhába, és fehérbort tölt. Az üveg alján alig marad valami, azt már nem érdemes visszatenni a hűtőbe. Le kell innia a pohárból, hogy még azt is hozzátölthesse, így most túl sok van benne, nem elegáns. Nem baj, úgysem látja senki. Kiviszi a teraszra, leül a bambuszfotelba, aminek olyan a formája, mint azoknak a régi, műanyag strandjátékoknak, amikkel labdát lehetett dobni, meg elkapni. Behunyja a szemét, elhajtja a sarokban lévő pálma egyik ágát, hogy ne csiklandozza a karját, lábát a korlátra teszi. Pattogzik róla a festék, a bokájára tapad egy-két kisebb, fekete darab. Kellemesnek találja, ahogy melegíti a nap az arcát és a talpát. Érzi, hogy kezd hatni a gyógyszer.

Szívesebben töltené egyedül a napot, már bánja, hogy megígérte Péternek a szombatot. Tanulnia is kellene, munka mellett mindig csak esténként vagy hétvégente marad rá ideje. Nem tud többet halasztani, ha ez a félév sem sikerül, abbahagyja az egyetemet.

Nem tehetnénk át a programot a jövő hétvégére, próbálkozott szerdán, de Péter azt felelte, már így is alig találkoznak. Ha együtt élnénk, és látnálak anélkül is, hogy randit kéne megbeszélnünk, akkor felőlem annyit tanulhatnál, amennyit csak akarsz, mondta Péter, de így ragaszkodom a napjaimhoz. Különben hosszú távon mi lesz a kapcsolatunkkal? És feladhatnád végre ezt a szutyok albérletet is. Számtalanszor kértem már, hogy költözz hozzám.

Anna nem tudja rávenni magát, hogy elkezdjen készülődni, szeretné a teraszon ülve nyugodtan bámulni a szemben lévő házak ablakait. A piros ablakkeretes lakásból a nő épp most kezd teregetni, a ruhákat lavórban hozza ki az erkélyre, ilyet Anna gyerekkora óta nem látott. A nagyanyjának volt ilyen lavórja, amikor ő még kislány volt, fémlavór, fekete csíkkal a peremén. Gyerekkorában a nagymama hétvégente mindig abban fürdette őket a húgával a telken, majd hatalmas lepedőbe tekerte és leültette a kisszékre mindkettőjüket. Egy-egy bögre édes tejet adott a kezükbe, száradjatok csak, angyalkáim, mondta nekik.

Szeretne az a nő lenni a lavórral. Egyik este látta őt táncolni, miközben a száraz ruhákat szedte be.

Elképzeli, hogy családja van, egy kislány és egy kisfiú, Péter minden este mesét olvas nekik. Őt heti egyszer vacsorázni viszi, csak hogy te is pihenj kicsit, mondaná a taxiban, két ilyen eleven kölyök mellett megérdemled. Az ovis farsangra mind a négyen beöltöznek, lehetnének mondjuk DNS-spirál.

A telefonján megnézi az időt, már tényleg készülődnie kell, nem akar pólóban és bugyiban ajtót nyitni, abból a múltkor is cirkusz volt. Nem igaz, hogy nem tudsz időben elkészülni, mondta Péter, és annyira megszorította Anna felkarját, hogy másnapra besárgult a helye, állandóan ezt csinálod. Miért nem veszed figyelembe, hogy nyitásra oda akarok érni a kávézóba, csak akkor friss a croissant, én úgy szeretem. Lehet, hogy neked jó a fonnyadt, szivacsos tészta is, de nekem ez fontos. Anna úgy dönt, előbb befejezi a borát, majd utána felöltözik.

Tudja, hogy az alkohol nagyszerű szorongás oldására, kérdezte tőle kedden a pszichológusa. Anna ránéz az órájára, reggel tíz. Nem érti, miért szorongana bárki is reggel tízkor. A poháron a gravírozás jelöli az egy decit, már ott tart. Kicsit érzi is a fejében, meg az ujjaiban, és mintha könnyebb lenne a karja is. Elmosolyodik, mutatóujjával csigavonalakat rajzol a pohár falára kiült párába. Ha a maradékot gyorsan megissza, a poharat elmosva és eltörölve még idejében vissza tudja rakni a helyére.

Fél óra múlva megszólal a kaputelefon. Anna megnyomja a beengedőgombot, és kiköpi a mentolos rágóját. Péter nem szereti, ha rágózik. Látod, mégiscsak átjöhettem volna tegnap este, mondja Annának, ahogy belép a lakásba, de nem engedted. Több zacskó aszalt gyümölcsöt tesz az előszobaszekrényre, ez Anna kedvenc édessége, majd átöleli a derekát, és száját a lány nyakára nyomja. Tudod, hogy tanulnom kellett, mondja Anna, miközben megdörzsöli a nyakát, és eszébe jutnak a fotók a telefonján. Mondd, miért ragaszkodsz mostanában ehhez a szexcsethez, kérdezi. Lassan másról sem szólnak a levelezéseink, csak a szexről. Talán mert élőben alig látlak, feleli Péter, rákacsint, majd a hálószoba felé irányítja a lányt. Inkább induljunk, kéri Anna, csak felveszem a farmerom, és átveszem a pólóm, de Péter nem engedi el. Most mondtam, hogy alig látlak, ismétli határozottan, majd Anna karját a háta mögé csavarva tolja maga előtt a lányt. Ahogy arccal előre az ágyra löki, a statisztikakönyv sarka felsérti Anna szemöldökét.

Rátérdel az ágyra, két combja közé veszi a lányt, miközben újra elkapja mindkét karját és a háta mögött összefogja. Amikor Anna próbál szabadulni, Péter kicsit feljebb tolja a kezeit. A lány felkiált, Péter nem törődik vele, bal kézzel szorítja Anna mindkét csuklóját, míg a jobbal elkezdi kioldani az övét. Nem sikerül, baszódj meg, káromkodik. Kigombolja a farmerét, majd a boxer résén át kihúzza a farkát. Anna szabadulni próbál, de ahogy mozog, megfeszülnek a karjai, így inkább abbahagyja. Péter hirtelen elengedi, lejjebb csúszik rajta, és hatalmasat húz a lány pucér fenekére, mire Anna állát az ágytakaróba fúrva, mindkét kezével odakap. Péter egy rántással a térdéig húzza a lány bugyiját, és a farkát a lány feneke és combtöve közti résbe fúrja. Anna az oldalára fordul, térdét felrántja, mellkason rúgja a férfit. Péter meglepődik, dühös lesz, és olyan arckifejezést ölt, amit Anna nem tud beazonosítani. Péter elkapja a bokáját, ránt rajta egyet, maga alá gyűri. Ssss, ssss, susog a fülébe. Elengedlek, ha nem rúgkapálsz, súgja. Mintha egy gyerekkel vagy egy idiótával beszélne. Elengedi a lányt, tenyerét a combjára teszi. Anna érzi, hogy kezd felfordulni a gyomra. Péter többször végigsimítja a lábát, majd benyúl a póló alá. Túl erősen szorítja meg a mellét. Egyik térdével feltolja Anna jobb lábát, farkát a lány fenekéhez dörgöli, majd jobb kezével alulról benyúl a lány lába közé, segít beirányítani magát. Imádom, amikor ilyen szűk vagy, lihegi a lány fülébe, aki az erőteljes lökésektől úgy érzi, szétreped. Úgy helyezkedik, hogy Péter farka megfelelőbb szögbe kerüljön. Feljebb tolja a fenekét, amitől a férfi tövig becsúszik, és kezével azonnal Anna csiklóján kezd matatni, szúrásszerű fájdalmat okozva. A farmer gombjai minden lökésnél Anna puha részeibe vájódnak.

Hozok Betadint, leápolom a sebed, simítja végig Péter Anna szemöldökét pár perc múlva, de ahelyett, hogy a gyógyszeres dobozért indulna a konyhába, nadrágja övével kezd bajlódni. Kibaszott csat, hallja Anna, miközben bemegy a fürdőszobába. Magára csukja az ajtót, és a mosdóba hány.

Gondoltam, ma megleplek, és új helyre viszlek, kiabál be az ajtón Péter, hangját elnyomja a csapból zubogó víz hangja. Anna csak azt hallja, hogy Péter beszél, hogy mit, azt nem. Nagyszerű ötlet, kiabál ki, és a fogkeféért nyúl.