Csordás Gábor

Levél a tengerész-szeretetotthonból

                                                                       Pálinkás Gyurinak

bár kapitánynak képzeltük magunkat
a süllyedő várost magára hagytuk
csak béla nem vont horgonyt hű barátunk
bár azt gyanítom te is hogyha élnél

a roncs hajóra néha visszatérnél
elnéznéd a patkányok hogy nyüzsögnek
a hídon egymást marva és harapva
és mintha némely elmerült kabinba

nagy szíved egy-egy hölgye volna zárva
nekibúsulnál mint afféle árva
és ringana veled a kocsmabárka
ragadna új s új nem várt kikötőbe

és áradna a nyelvet törve tőbe
a rémületes nyomdakész halandzsa
de hát nem élsz és ezzel lett kerek
a történet hogy nincsen folytatása

Meliorisz Béla

különben semmi

nem várni ki tudja mitől félve
már régesrég mennénk úton volnánk
mi is ha a feleségem élne

most horgonyait és irányt vesztve
ködülte vízen a roncsok roncsa
és hányódik megtörten keresztbe

újra álmodom hogy partot érnek
valahogyan a vakmerő társak
s riadóztatják is az őrséget

de a patkányok mind merészebbek
és időnként víz csap át fölöttem
hogy majd reggel azért örülhessek

a tengerész-szeretetotthonból
gábor ír néha különben semmi
érdekes – mit mondhatnék magamról?

végül is tudjuk mi mire való
vagy rejtély akár a kockajáték?
sok a hablaty mégis eladható

(Fotó: Pinczehelyi Sándor, 1980)