This is Going to be Great Television
Akartam írni a háborúról, azért jöttem, hogy arról írjak, de valami folyton közbejött, elvonta a figyelmem, nem lehet így élni, egyszerűen minden érdekes, mindenki nyaral, nősül, kutyát vesz, lovat, töltött káposztát főz, betaggeli a fagyizót, két csillagra értékeli a tengert, látszólag minden fontos, fontosabb, mint a háború, ezért is akartam írni a háborúról, azért jöttem, hogy arról írjak, de megkérdezték, jártam-e a fronton, én meg azt mondtam, hogy nem jártam, azért mondtam ezt, mert nem jártam, erre azt mondták, akkor miért akarok róla írni, én meg nem tudtam, mit feleljek, hogy oké, én nem ragaszkodom hozzá, tényleg nem, tudok én másról is, csak valahogy oldják meg akkor, hogy múljon már el ez a három éve tartó sírhatnék, szűnjön meg, szűnjön meg, egy szót se fogok írni róla, csak tűnjön el, mert abban bíztam, ha írok róla, talán eltűnik, emiatt akartam írni a háborúról, azért jöttem, hogy arról írjak, csatlakozzak a háborús versek általam rég kihaltnak hitt, kissé ócska nagy hagyományához, persze, olyan drámai mélység, mint egy válltöméses kosztüm, a halottak meg halkan beszélgessenek a sötétben az arcukat birizgáló fűvel, féltem is, hogy elrontom a hangulatot, a közönség kedvét, azt nem szabad, viselkedjünk, vacsora közben ne hozzuk szóba, az égő világot támasszuk az esernyőtartó mellé, a halál meg törölje meg a lábát, mert kidobatom, köszönöm, igen, pont emiatt a lehetetlen ügyetlenkedés miatt akartam írni a háborúról, azért jöttem, hogy arról írjak kvázi, itt, bárhol, nem tudom, hol, hol lehet egyáltalán írni róla, egy nagy sötétlő erdőbe jutottam az egésszel, váratlanul elvesztek tőle a szerepeimhez járó mondatok, ezen görcsöltem félálomban a fázó, autókkal szabdalt tájban, egér a lyukban, napokat ültem egy bedeszkázott kilátóban, néha szelfiztem egyet, hogy úgy tűnjön, tudom, hol vagyok, nem tudtam, hol fogok írni róla, gondoltam, majd valahol, mert valamit kell, mondani kéne, kellett volna, akartam, a maradék becsület miatt akartam írni a háborúról, azért jöttem, hogy arról írjak, csakis arról, de mit, mi az, hogy háború, mi az, hogy becsület, Úristen, nem tudom, tényleg nem, én csak egy, és akkor hirtelen esni kezdett a hó.
