[18.48: telefon]

(El nem hangzott beszélgetések anyámmal)

Szilasi László
Cimkék: szilasi lászló

„…és én (költő úrnak szólítottak) eredménytelenül jeleztem, hogy a nyelv túl van a logikán, kár erősködni” – a Jelenkor januári számát Szilasi László regényrészletével ajánljuk.

Szilasi László írásai a Jelenkor folyóiratban>

 

Egyszer arról beszélgettünk,
hogy mi is lenne a jómód, és én azt állítottam, hogy a jómódú ember magasabbról kezdi el a pénzek számolását (a szegénynek minden fillér számít, a gazdagabb már kidobja az ötforintosokat, tízestől fölfelé kerekít, a húszast meg se nézi, az ötvenesből mindig borravaló lesz, kisgyerekekkel százasban fogad, és a nyomorultaknak – már ha egyáltalán – marokkal adja a kavicsot, avagy az aprópénzt, mert számára minden aprópénz, ami az ötszázas vagy az ezres alatt van), és te ezen nagyon fel voltál háborodva, azt mondtad, hogy ezen a területen elbíztam magam, pedig hát a nevelésed (egyik) célja éppen az volt, hogy egyszer majd elbízhassam magam ezen a téren, és tudtad azt is, hogy az én gazdaságomban mekkora összegnél kezdődnek a beruházások, százezer forintot már biztosan nagyon meggondolok, csak nehogy hirtelen indulatból, a dopamin érdekében vegyek meg valamit, ezért aztán nyilván nem lepne meg, ha megtudnád, mennyire bonyolult dolog volt megvenni az evezőpadomat, Zipro, az a márkája, ez már csak azért is tetszik, mert hasonlít a Zippo öngyújtó nevére, emlékszel, bár lehet, hogy letagadtam, de volt egy The Gold Rush feliratú, aranylázas darabom, nagyon szerettem, csak aztán leszoktam a dohányzásról, szóval meghozta a postásnő a dobozt, vagy hatvan kiló, egyedül kellett felhoznom a második emeletre, a vékony kötözőszalagok majdnem levágták az ujjamat, ráadásul rá volt ragasztva a nyilvánvalóan felnyithatatlan csomagra, hogy Do Not Use Blades to Open, oké, de akkor mit, szerencsére a barátnőm magára vállalta az összeszerelést, értek hozzá, majd én megcsinálom, és igaza is volt, mert én ilyenkor mindig ordítani szoktam, nem bírom elviselni az elemek egymáshoz illesztésének kockázatát, kiabálok, fölöslegesen, aztán meg győzhetek bocsánatot kérni, magára csukta az ajtót, és én, ostoba végfelhasználó, így már csak a késztermékkel találkoztam, nagyon szép darab, felülök a végére, és hátulról nyomok és húzok egy csinos, csigaszerű gépecskét, össze is lehet hajtani, váltott evezős nyolcasok a Temze folyón, Putney-től Mortlake-ig, bő négy mérföld, csak hát a hajók, azok nincsenek már sehol: virtuálisak a The Boat Race-en, Oxford és Cambridge között.

*

A bortársaságban
(már kiléptem) bevett volt az a gyakorlat, hogy a tagok kijavították a magyar nyelv általuk elrontottnak vélt szavait, nyilvánvaló volt például, hogy a halászlé hibás elnevezés, ugyanis a levet nem a halászokból főzik, ugye és bruhaha, hanem a halakból, a helyes elnevezés tehát hallé kellene, hogy legyen, és punktum, és hiba, sőt: bűn a Vajdaság elnevezés is, hiszen hát az nem is magyar szó, használjuk inkább a Délvidék kifejezést, az a biztos, és én (költő úrnak szólítottak) eredménytelenül jeleztem, hogy a nyelv túl van a logikán, kár erősködni, de ők azt mondták, hogy menjek én a picsába, és amikor mostanában járjuk a barátnőmmel a (csakazértis:) Vajdaságot, a Vajdasági Autonóm Tartományt (részei: Bácska, Bánság, Szerémség és – bruhaha és javítsd ki: – Macsó [ti.: Macsói Bánság, de akkor is]), szépen lassan nem vissza-, de legalább meghódítjuk ezt a később megunt területet, először a bácskai Magyarkanizsa, aztán a határhelyzetű Zenta, majd a bánsági Nagykikinda, ahogy én látom, egyre csúnyábbak a városok, Kanizsa nagyon szép, Zentába sok helyen beleharapott az ipari jellegű modernitás, Kikindát pedig egész egyszerűen felfalta, recseg és ropog az egész, az épített múltja teljes egészében megszűnt, vagy csak rosszul néztük, és aztán az is kérdés lesz, hogy egy rút városban érvényesülni tud-e a kiválasztott épület gyönyörűsége, vagy elrontja azt is a kontextus, bezabálja a téglás szövetek ocsmány környezete, vagy ki lehet onnan emelni egy másik, művészi valóságba, a fene tudja, talán nem is lehet tudni, keressük tovább, majd ha meglesz, akkor kiderül, vagy akkor se, és a rendezőnő hirtelen azt mondja, hogy látott valahol egy öregasszonyt, aki motoros kerekesszékben rótta az utcákat, erős, kemény nő volt, csak viccelt a székével, olyan okosnak tűnt, mint a Stephen Hawking, ő biztosan el tudná játszani a szerepet, nem kell a színész, minek, a színészek Magyarországon mindig a színpadra játszanak, az pedig helytelen, és akkor már csak az a kérdés, annak kellene utánanézni, hogy voltaképpen ki is az az öreg bácsi a szomszédban, a táskarádiójával meg a disznóival, és arra jutok, hogy csak az Isten és helytartói adhatnak felmentést a Tízparancsolat alól, az öregember tehát maga az Isten, remélem, tetszik neked ez a megközelítés, édesanyám.

*

Egyébként
háború van most, bennünket is érintő, legalább kettő, az egyik itt a szomszédban, a határ túloldalán, az orosz csapatok inváziója Ukrajna ellen 2022. február 24-én reggel kezdődött el, amikor Putyin „különleges katonai műveletet” jelentett be Ukrajna „demilitarizálására és denacifikálására”, lefegyverezésére és nácitlaní­tására, a másik pedig Izrael állam és a Hamász nevű terrorszervezet között, amely 2023. október 7-én, a Tóra örömünnepének reggelén kezdődött, amikor a palesztin Hamász vezetésével a Gázai övezetben működő fegyveres szervezetek nagyszabású támadást indítottak Izrael ellen, mind a két háború nagyon mocskos ügy, szerintem az elsőben Ukrajnának, a másodikban Izraelnek van igaza, de lehet, hogy csak felülök a honvédő háború ideológiájának (bár azt nem tudom, hogy a breszti erőd védelme, a sztálingrádi blokád, az óriási emberáldozattal járó moszkvai csata, a majd huszonhét millió halott, a több száz elpusztított település, az elevenen elégetett emberek, a tervbe vett és végrehajtott népirtás, százmilliók emléke és immáron majd három generáció emlékezete voltaképpen miért is lenne ideológia), és az is igaz, hogy az ukránok talán valóban megfosztották a szerzett jogaiktól a majd kétszázezer fős magyar kisebbséget, az izraeliek pedig alighanem tényleg ki akarják irtani a gázai palesztinokat, akiktől azt a hont kapták, vették el, amit most olyan nagyon védenek, rettenetes ez az egész, nehezen átlátható dolgok, ha Ukrajna belépne a NATO-ba, minden tagországnak hadba kellene lépnie, Izrael pedig talán tényleg irtja a gázai palesztinokat, és ez talán tényleg genocídium, de hát én magam sem tudnám nagyon könnyen megkülönböztetni a terroristát a civiltől, beleönteném én is a tengervizet a kórházak alatt lévő alagútjaikba, hadd pusztuljanak, és a háború visszautasítása, a híres-nevezetes békepártiság is csak maszlag, a saját állampolgárok védelmének elsődlegessége a mi országunkban csak a gyávaságunk elfedését szolgálja, semmit, de tényleg semmit nem tanultunk a történelmünkből, anyámasszony buta katonácskái vagyunk, undorító az egész, ebben az etika nélküli világban, és talán te is csak azt mondanád, hogy Isten az, aki dönt királyokat és állít királyokat, de ez most kevés lenne, anyám.

[…]

 

 

(A bélyegkép forrása: Müpa)

2025-01-25 11:00:00
https://btk.pte.hu/hu/felvetelizoknek