Várnak-e
idő- és térközök mint afféle labirintusok
s amihez lehet még közünk
a féltett álmaink ha ugyan a múlt időnk
meg minden az is ami lesz
mindaz ami kockázatos akár de történhet még
végül is az igazinak gondolt életünk
mintha csak tudnánk
mi az ami hiábavaló és mi nem
ezt akartuk úton az öszvérek taposta ösvényen
de miféle ígéretek rabjaiként
s közben másra sem gondolni
mint amit kínálni képes az évszak
értjük-e igazán vagy sem
március vége zöldülnek a hegyoldalak végig
s bár nem látszik a sziklaköves partvidék
sem a víz alatti csillogás
hallhatni az alant morajló tengert
a nyugtalan sirályokat
ahogy ez nekünk most elég
megyünk hétköznapi kis halálaink
és eltévedt szavak emlékével
hátizsákunkban üres csokipapír tartalék pulóver
egyáltalán várnak-e ránk s ha igen meddig