Nyugalom

Nem mozdul a levegő. Éjszaka is világos van, és sárga az ég.
Felettünk, ahol már senki sem látja, egy műhold kering.
Valahogy idegen lett a szobám. Beköltöztek hozzám a sirályok,
a rókák. Légszennyezés, az autópálya zúgása, egy távoli tűzijáték.
Sokan élünk itt, és a terek most összeérnek.

Távolságot kellene tartanom, de túl közel jön minden.
A hajnalok egymásba nyílnak. Ugye jól vagy? Ugye nem vagy beteg?
Ülsz a lépcsőn és nem mozdulsz, pedig éppen el akartál menni.
Nem emlékszel, hogy melyik városban laksz.

Két kis iránytű forog összevissza, jelzik, hogy megint baj van.
A fecskék nem találnak haza. Most még itt cikáznak, de meddig?
Mi lesz velünk, ha eljön az ősz? Acsarkodás, verdeső szárnyak,
éles kiáltások. Egész éjjel ebben a zajban alszom.
Hajnal felé átszűrődik belém a félelem.

Mintha becsomagolna a vírus, mintha elválasztana minden mástól.
A zaj rétegei alatt tompaság, a hőség, a csend. Egy tüdő levélkéi rezegnek.