Kegyhelykilökődés

Volt itt egy apró,
Mesebeli kegyhely,
De hivatalossá vált,
És kilökődtetett.

Tetett, tetett.

Talán nem kellett volna az a plusz
Szent.

A helyi klérus bevonódó erőforrásokkal
Számolt, a messzi Róma rábólintott,
S a kanonizáció motorja felhevült.
A hívek hitébe gázolt a hivatal,
Hogy ezt így is lehet.

                                  Lehet,
Lehet.

Milyen finom és ájtatos volt,
Erőkkel teli volt előtte az erdő!
Nyomokban őzek lakták,
Lepkék lakták, pillangó életkék,
És egy csoda:
                       Mikor a nap lehullt,
Lilás fények gyúltak a törzseken.

Istenáldotta szépség lett itt parancsoló
És ideges.

                 Deges,
Deges.

A környék terepmintázata ma nyákos,
Osztálykirándulások taknya van
A füvön, savasak az itteni énekek,
Visszhangjukkal átok verődik vissza;

Futnak, szűrődnek el innen a csodák.

A kegyhely saját lehajtót is kapott,
Majd kilökődött, rendben, csodaszépen.
Az Úr pedig elfordult,
                                  És ahova fordult,
Ott egy bolond szűz kezdett énekelni
Egy sószóró üveghangján.

(Fotó: Tóth László)