A pécsi postapalota

Cseri László

A pécsi postapalotát Balázs Ernő tervezte, 1902–1904 között épült. Ennél többet csak azért tudunk az épületről, mert Pilkhoffer Mónika alapos kutatásai fényt derítettek keletkezésének történetére. Cseri László fotóesszéje az épület szépségeit mutatja be.

Az 1885-ben a Pozsony után másodikként létrehozott távbeszélőközpont egyre nagyobb személyzetet és egyre több helyet kívánt, s 1887-ben posta- és távírdaigazgatóság alakult Pécsett is. Baross Gábor miniszter a városhoz intézett leiratában tájékoztatta szándékáról Pécs vezetőit, és kérte hozzájárulásukat a költségekhez. Jelentős szerepet vállalt Opris Péter távírótitkár is a 320 ezer forintos összköltségű postapalota felépítésében. Opris a postapalota helyiségeinek összeállítása érdekében külföldi tanulmányútra ment. Németország és Belgium postahivatalainak tanulmányozása után készítette el a pécsi épület beosztási tervezetét, melyhez két építész megbízásával kívánta a homlokzati rajzokat beszerezni. A pályázati felhívás 1901. május 31-én jelent meg a lapokban. A terveket egy hónap alatt kellett a versenyzőknek elkészíteniük. A rövid határidő ellenére 28 pályázat érkezett be. Az első díjat Balázs Ernő, a másodikat a Bálint Zoltán–Jámbor Lajos, a harmadikat a Komor Marcell−Jakab Dezső páros nyerte el.

Az első díjat nyert Balázs Ernő (1856–1930) alig feldolgozott munkásságának egyik fontos állomását jelentette a pécsi postaépület. A zombori születésű művész építőmesteri, más forrás szerint a József Műegyetemen szerzett építészi oklevéllel rendelkezett. A pécsi székház előtt megtervezte a Budapesti Távbeszélő Központ épületét is.

A pécsi palota homlokzata igazi eklektikus alkotás – írja Pilkhoffer Mónika –, ahol a gótikát idéző baldachinos szoboralakok és a francia reneszánsz díszítőmotívumok mellett az ablakok formáiban és az oldalhomlokzat stilizált virágos betéteiben már a szecesszió is megjelenik. A mázas címer, a posta funkciójára utaló pirogránit domborművek és a tetőcserép kivitelezésében végre szerepet kapott a pécsi Zsolnay-gyár is. A korábban épült középületeknél − ahol a költségeket a város fedezte − a gyár egyedi és kiváló minőségű termékei takarékossági okokból kevés szerephez jutottak a homlokzatokon. Az a város, mely a világhírű szecessziós porcelángyárnak adott otthont, architektúrájában konzervatív maradt, és mind a színház, mind a városháza tervpályázata kapcsán visszautasította az önálló magyar stílus megteremtésén munkálkodó Lechner Ödön és követőinek terveit. Ezért az első, meglehetősen megkésett szecessziós középület jelentősége kiemelten nagy, és kimutatható hatást gyakorolt a helyi építészetre. A kiviteli tervek elkészítésekor a homlokzat annyiban változott, hogy a két szélső, kör alakú lépcsőtorony a sarokrizalit fölötti csúcsos nyeregtetővé redukálódott.

A pécsi postapalota épületét 2005-ben felújították, megtisztították a homlokzatot, új Zsolnay kerámialapokkal fedték a tetőzetet. Megszépült a fogadószint, és visszaállt a terem felülvilágítását biztosító, szecessziós üvegablak eredeti megjelenése is.

2019-03-30 08:00:00