Szalisznyó Lilla írásai a Jelenkor folyóiratban>
Jelenkor 2023. júniusi szám ában olvasható tanulmány az 1848–49-es forradalom és szabadságharc színházi feldolgozásainak számbavételével helyezi kontextusba Jókai Mór színművét, melyet – a darab előszövegéül szolgáló nagyregény, A kőszívű ember fiai helyett – a felrajzolt színművek kontextusában vizsgál egyfelől filológiai, másfelől értelmező igénnyel.
A mű keletkezéstörténete és színpadra kerülésének viszontagságai nemcsak Jókai életművéről és írói gyakorlatáról referálnak, hanem a kor színházi intézményrendszerének politikai beágyazottságáról is, illetve a sajtónyilvánosság működéséről. A négyfelvonásos darab elemzése pedig a regény színpadi adaptálásának dramaturgiai és poétikai sajátosságaira koncentrál.
A szabadságharc megidézése a színpadon Jókai Mór: Keresd a szived
(…)
Galamb Sándor a 19. század második felének drámatörténetéről írott szintézis jellegű munkájában esztétikai minőségük alapján két csoportot különített el: „pusztán szórakoztatásra készült látványosságok”-at és „komoly irodalmi szándékú” történeti drámákat. „Alsóbbfajú” daraboknak azokat minősítette, amelyek „az utókor ítéletével mitsem törődve” a „nép-színházak”-ban élték életüket, s megítélése szerint a század utolsó harmadában nem voltak hatással a magyar nyelvű drámairodalom alakulás- és fejlődéstörténetére. Közülük részletesebben csak a Molnár György által a Budai Népszínházban színre vitt Bem hadjárata az oroszok ellen és a honvéd hadsereg című harci játékról szól, a többiről összegzésképpen a következőket írja: „[n]em volna értelme felsorolni a sok honvéddarabot. Értéktelen fércelmények […]. Még a legkedvesebb köztük, bár szintén igen naív, Vahot Imrének A magyar honvéd vagy Budavár bevétele 1849-ben c. színmüve”. Galamb történeti drámaként hármat említ: Szigligeti Ede Az üldözött honvéd , Jókai Mór Keresd a szived és Komoróczy Miklós Márciusnak idusa című műveket.[1] A Jókai-darabot így jellemzi: „A Keresd a szíved című négyfelvonásos színmű A kőszívű ember fiai ból készült. […] A regényből való átdolgozás itt is eléggé sikerült. Maradt ugyan benne valami epikus, de általában friss és mozgalmas színpadi mű lett belőle. […] A darab legfőbb értéke a színpadról olyan jól ható kihegyezett dialógus”.[2] Mások A kőszívű ember fiai árnyékában értelmezték a darabot, Vnutsko Berta például úgy vélte: „Nem nyújtja azt a harmonikus hatást, amelyet a regény. Hiányzik belőle az a hatalmas aláfestés, ami A kőszivü ember fiai t túlzásai ellenére is oly kiváló alkotássá teszi”.[3]
Jelen írásban arra szeretnék rámutatni, hogy a Keresd a szived jóval izgalmasabbnak tűnik, ha nem a pretextusaként szolgáló nagyregény, hanem a szabadságharcot tematizáló, Galamb összefoglalásában „értéktelen fércelmények”-nek tekintett színművek kontextusában vizsgáljuk. Így például jelentőséget tulajdoníthatunk annak, hogy Jókai a többi szerzővel ellentétben a darabot nem az alapvetően szórakoztatásra specializálódó játszóhelyek valamelyikének színpadára szánta, hanem korábbi nagyregényeinek dramatizálásához hasonlóan a Nemzeti Színházhoz nyújtotta be. Mivel a műnek még nem készült el a kritikai kiadása, s az értelmezésével kapcsolatba hozható források feltárására most kerül sor először, a tanulmány egyszerre lesz filológiai és értelmező jellegű. A filológiai áttekintésre leginkább azért van szükség, mert a darab színházi (elő)élete a téma miatt nem Jókai elképzelése szerint alakult, az 1886-ban elkészült művet szerzője eredetileg nem a millennium évében szerette volna először színpadon látni.
(…)
A teljes szöveg itt olvasható.
[1] Galamb Sándor: A magyar dráma története 1867-től 1896-ig . I, Bp., MTA, 1937, 312.
[2] Galamb Sándor: A magyar dráma története 1867-től 1896-ig . II, Bp., MTA, 1944, 149–150.
[3] Vnutsko Berta: Jókai Mór drámai munkássága . Bp., Neuwald, 1914, 56.
