Kormos István a 20. század második felének egyik legkiválóbb magyar költője, miközben nagyon kevés szó esik róla. Születésének 100. évfordulója alkalmából számos rajzpályázatot írtak ki (főleg gyerekkönyvtárak és művelődési házak), a szerző volt munkahelye, a Móra Kiadó pedig Vackor-napot tartott a tiszteletére. A gyermekirodalmi emlékezésnél gyengébb a költői életműre fordított figyelem: néhány irodalmi emlékest mellett a győri Műhely folyóirat közölt tematikus összeállítást (a költő a városban töltötte iskolás éveit).

Centenáriumi szempontból nem egyszerű a 2023-as év, mely elsősorban Petőfi, másodsorban Madách emlékezetét táplálta. Kormos életművét azért is nehezebb kortársaiénál kiemelni – elég csak a tavalyi Nemes Nagy-centenáriumra vagy a tavaly előtti Mészöly-, illetve Pilinszky-évforduló intenzitására gondolni –, mert kis terjedelmű szépírói korpuszról van szó, amelynek poétikáját nem könnyű megragadni. Ezt jól mutatja, hogy míg a fenti újholdas költőkről születtek komoly nagymonográfiák, addig Kormos István költészetéről Vasy Géza életrajz- és motívumfókuszú monográfiája óta érdemi értekezés is csak elvétve olvasható (jó példa erre Bíró-Balogh Tamás filológiai indíttatású szövege a Fehér virág című versről 2016-ból vagy Kőrizs Imre rövid Vonszolnak piros delfinek-elemzése a poeta.doc kötetből).

E költészet reflexiójára az 1980. januári Jelenkor nyújt szép példát. Lator László és Domokos Mátyás kimerítő és mély elemzést nyújtott a Versről versre-sorozatban a Vonszolnak piros delfinekről. A beszélgetésben a vers keletkezési körülményeiről szóló filológiai szempontok alapozzák meg a részben életrajzi megközelítést, melyet Kormos költészete folyamatosan provokál (a pályakezdés mellett a párizsi időszakot emelik ki erősen a szerzők). A beszélgetés második felében aztán a költő alkati sajátosságai kiegészülnek a vers formai-poétikai megközelítésével, miközben nem csupán a Vonszolnak piros delfinek felépítéséhez és technikai megoldásaihoz kerülünk közelebb, hanem a Kormos-életműhöz is.

A teljes beszélgetés itt olvasható.

(Fotó: Csigó László)