Faludy György 1988-ban (1946-ot követően) másodszor – s ezúttal végleg – visszaköltözött Magyarországra, és a rendszerváltás tájékán nagyfokú kultusza alakult ki. Az 1910-ben született szerző kalandos, egyben komoly terheket hordozó életútja, az életmű kezdetén nagy port kavart Villon-átköltések, illetve A pokolbéli víg napjaim nemzetközi sikere egyszerre mutatta Faludyt az élő történelem és az élő irodalomtörténet reprezentatív karaktereként. A kultusz aztán a költő halálát követően némileg alábbhagyott. Az Alexandra gondozásában 2006-ot követően megjelent kötetek szerkesztője, Csiszár Gábor az utóbbi két-három évben írt hiánypótló életrajzot Faludyról (Faludy György. Komp-press, 2020), és több mint 600 oldalnyi levelet tett közzé a szerző hagyatékából (Ne uszítsatok levelezésre! Faludy György hagyatékából. Európa, 2021). Ez utóbbi két kiadvány fontos alapját jelentheti az életmű értő újraolvasásának, mely – elsősorban a költőfejedelem mítoszának köszönhetően – sok nehézséget tartogat.

A Jelenkor 1993/10-es számában az alternatív szegedi színházi élet fontos alakja, Balog József készített interjút Faludy Györggyel. A beszélgetés a három közlésből álló, Szó szerint címet viselő interjúsorozat második része (Faludy mellett Szörényi Lászlóval és Soltis Lajossal készített beszélgetést Balog). A rövid interjú személyes hangú felvezetésében rögtön a Faludy-recepció egyik leggyakoribb állításával szembesülünk, a legendagyártással: „Többen figyelmeztettek, hogy ne higgyek neki. Hogy nem minden úgy volt, ahogy mondja” – fogalmaz a kérdező. A rövid beszélgetés aztán a költő fiatalokkal való kapcsolatáról, a kilencvenes évek eleji magyar irodalmi életről és általában Faludy közérzetéről szól. A mítoszépítést támogató kérdések („Amikor a dolgozószobájába vonul vissza, nem fél, hogy Európa eltűnt, s csak halott szellemek veszik körül?”; „Miről álmodik Faludy György az Isten-hegyen?”) és a részben szemtanúként átélt múlt nagy alakjait (Széchenyitől Babitson át Kéthly Annáig) kiemelő válaszok Faludy imázsalakításának tanulságos nyomai, miközben a rendszerváltást követő bizakodás ugyanúgy kiolvasható a szövegből, mint az aktuálpolitikai kételyek.

A teljes interjú itt olvasható.

(Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan)