Éves lapzárta: Biró Zsombor Aurél

Idén is évösszegzésre kértük szerzőinket. Ezúttal Biró Zsombor Aurél válaszait olvashatják.
Biró Zsombor Aurél írásai a Jelenkor folyóiratban>
(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?
Tonio Schachinger Nem úgy, mint ti című regényét. Schachinger fiatal osztrák szerző, két regénye van, ez az első, ezzel debütált 2019-ben. Jövőre magyarul is megjelenik a Margó Könyvek sorozatában, Szijj Ferenc fordításában, és én írom hozzá az utószót, szóval igazából ha nem tetszett volna, hivatalból akkor is azt kellene mondanom, hogy tetszett. De szerencsére tényleg tetszett. A szöveg egy sztárfocistáról szól, aki nem annyira sztárfocista, mint Messi vagy Ronaldo, de azért egy James Milnernél mondjuk híresebb. Lenne. Merthogy fiktív, mindenféle létező focistából lett összegyúrva, van benne egy kis Arnautović, egy csipetnyi Alaba meg Rakitić, de még talán egy leheletnyi Arturo Vidal is. Izgalmas, komplex karakter, de az egész regény lendületes, érzékeny, jó volt olvasni, és lélektani muníció is van benne bőven. Mondjuk azzal kapcsolatban kicsit bizonytalan vagyok, hogy vajon azért lelkesedem ennyire, mert olyan, mintha nekem találták volna ki ezt a könyvet (foci, szerelem, nárcizmus, maszkulinitás), vagy azért, mert tényleg jó. Remélem, hogy az utóbbi.
Nemrég pedig Stefano Massini Lehman-trilógia című drámáját kezdtem olvasni, eddig pörgős, technikás dolognak tűnik.
(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?
Nagyon erős most a hazai mezőny, és főleg a fiatalabb nemzedék robbantott nagyokat, komoly beköszönések történtek az idei évben. Tulajdonképpen büszke is vagyok, mert az én generációm érkezett meg végre. De hogy ki is emeljek néhány szerzőt: engem most Kupihár Rebeka, Locker Dávid és Nagy Dániel könyvei mozgattak meg a legjobban. Ami azért érdekes, mert alapvetően nem szeretem a verseket. De úgy tűnik, a húszas éveim végére belelazulok a lírába. Vagy csak ennyit számít, hogy végre a kortársaimat olvashatom.
A nemzetközi megjelenések közül Édouard Louis Change című regényét (2021-es, de angolul csak most jelent meg) vártam a legjobban, és a szöveg nagyjából be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Louis igazi beérkezett szerző, nagybetűs világsztár, lassan menőzni se lehet vele, hogy ismerem. Nagyon érdekes volt kötetről kötetre figyelni ezt a folyamatot – ahogy a francia irodalom csodagyereke fokozatosan a francia irodalom egyik legnagyobbja lesz. Én meg érdeklődő olvasójából előrendelős rajongója.
(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?
Nyilván nem olvastam mindegyik számot, de Földényi tanár úr esszéi Kafkáról és Friedrichről emlékezetesek voltak, és erősen megmaradt még Ungváry Rudolf prózája a szeptemberi számból.
(4) Mi volt számodra 2024-ben a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?
A színház terén szerintem most a Katonában történnek a legizgalmasabb dolgok: Pekingi ősz, Itt élet, Sárszeg, Extázis, A politikusok – durva, hogy egyetlen színház repertoárjából ennyi kivételes előadást fel lehet sorolni. A Magányos emberek pedig ezeket is veri. Hauptmann darabját nem olvastam, de Tarnóczi Jakab és Varga Zsófia átirata elsőrangú szöveg. A színészek szintén nagyszerűek, és egyenlő színvonalon azok. Ritka az olyan előadás, ami az első félórában megígér neked valamit, aztán az utolsó félórában beváltja ezt az ígéretet, miközben képes rá, hogy meg is lepjen. Szóval jó cucc. Irigy lesz tőle az ember.
Alice Rohrwacher La Chimera című filmje hasonlóan lenyűgöző. Szabad szellemű, ízig-vérig mozgóképes anyag, olyan film, amiben minden koherens, minden egy irányba mutat. Ugyanabban a játékos, stilizált regiszterben szólal meg a történet, amiben a színészek is játszanak, és úgy játszanak a színészek, amilyen képekkel mesél a rendező. Valahogy stimmel minden. Nem is igazán értem, hogy valami, ami az alkotói folyamat során annyiféleképpen tud szétesni és elromolni, mint egy nagyjátékfilm, hogyan sikerülhet ennyire koherensre.
És Kendrick Lamar új albuma is szuper.
(5) Milyen 2025-ös könyvet vagy művészeti-kulturális eseményt vársz leginkább?
Az Örkény Színházban Bodó Viktor megrendezi Füst Milán Boldogtalanok című darabját, erre az előadásra nagyon kíváncsi vagyok. Illetve nemrég forgott le Freund Ádám és egykori forgatókönyvíró osztályfőnököm, Szabó Iván közös filmje, a Hiénák. Erre is.
(Fotó: Farkas Zoltán)