Frank Ildikó: Említ az előszóban néhány irodalomtudóst, akik már 1987-ben gyűjteni és archiválni kezdték Petőfi verseinek német nyelvű fordításait. Kik voltak ők, és voltak-e olyan eredményeik, amelyek segítették jelen munkájának létrehozásában?

Christine Schlosser.: A göttingeni Petőfi-archívumot 1987-ben hozták létre. Annak idején a göttingeni Finnugor Szeminárium együttműködött az egyetem egyik különleges kutatási egységével, amely a fordítással mint irodalomtörténeti jelenséggel foglalkozott, a fordítások szerepével a nemzetközi irodalmi kontextusban. A középpontban az állt, hogy más kultúrák irodalmának német nyelvű fordításai miként járulnak hozzá a német irodalmi kultúrához. Ebben a kontextusban rögtön felmerült a kérdés, hogy pontosan mi is lett lefordítva német nyelvre. A Petőfi-archívumot Gulya János vezetésével Petrits Mária és Norbert Lossau indította el, akik gyűjteni és rendszerezni kezdték Petőfi lírai munkásságának német fordításait. A kilencvenes évektől magam is csatlakoztam hozzájuk. Munkánknak azonban mindvégig nem sikerült publikációs formát találni, így az félbemaradt. Ez a félbehagyott munka azután sem hagyott nyugodni, hogy elkerültem Göttingenből, és sok évvel később, amikor a régi kutatási anyag sajnos már nem volt hozzáférhető, saját kis Petőfi-könyvtáramból kiindulva, nulláról újrakezdtem a munkát.

F.I.: Mikor és mi volt az első Petőfi-élménye? Elég erősnek kellett lennie, hogy elegendő motivációt adjon egy ilyen hatalmas volumenű munkához.

C.S.: Amikor még nem tudtam igazán jól magyarul, megkaptam az 1973-ban megjelent Feltámadott a tenger című vékonyka kötetet, ami azonnal lenyűgözött. Azután láttam, hogy Magyarországon micsoda kultusza van ennek a költőnek. És amikor a tanulmányaim után Göttingenbe kerültem, ott épp Petőfit kutattak, így vált kerekké számomra ez a történet.

F.I.: A német nyelvterületen zajló Petőfi-recepció elején Kertbeny Károly fontos szerepet játszik. Mi volt az ő jelentősége, és mit tett a költő német nyelvű recepciójának érdekében?

C.S.: Petőfi első fordítója Adolf Dux volt, Kertbeny később kezdett tőle fordítani. Elég érdekes, egyúttal elég különös figura volt. Nem árt, ha kicsit relativizáljuk jelentőségét. Kertbeny Bécsben nőtt fel, magyarul csak később tanult meg, de németül sem tudott jól. Valahogy egyik nyelvben sem volt igazán otthon, ami problémás dolog, ha az ember fordít. Sokszor szemére is vetették, hogy döcögősek, hibásak a szövegei. Viszont feladatának tekintette a magyar kultúra külföldi népszerűsítését. Könyvkereskedőként Franciaországban, Németországban, Svájcban utazgatott, és megszállottan kötött ismeretséget hírességekkel. Petőfiért különösen rajongott, és mindent megtett azért, hogy külföldön népszerűsítse. 1847-ben A külföldi irodalom magazinjában megjelent egy útinaplója, amelyben egy Petőfivel való állítólagos találkozást is leír. Nem igazán lehet tudni, hogy ebben a kliséktől hemzsegő leírásban mennyi az igazság, mennyi a fikció. Ugyanakkor Kertbeny jelentősége nem kicsinyíthető, ha azt nézzük, hogy megismertette Petőfit a német romantika nagyjaival. Oly nagy sikerrel, hogy Bettina von Arnim írt egy Petőfi, a Napisten című verset.      

F.I.: Régebben a fordítók gyakran nem kaptak elég elismerést, sokszor meg sem említették a nevüket, noha nélkülük nem ismerhetnénk a világirodalmat. Ön ezzel ellentétben külön fejezetet szentel a könyvben a fordítók minibiográfiáinak. Ezek mögött gyakran fantasztikus életek rejtőznek: a hajdani Magyar Királyságban, a mai Szlovákia, Horvátország, Románia, Szerbia területén, de Lengyelországtól Ausztrián, Németországon át Szlovéniáig patikusok, jogászok, papok, tanárok kezdtek el Petőfit fordítani. Kit emelne ki a fordítók közül?

C.S.: Régebben valóban sokszor meg sem említették a fordítót. Gyakran a szövegösszehasonlítás módszerével kellett kiderítenem, ki fordíthatta az adott szöveget. Mára ez szerencsére megváltozott, hiszen manapság már teljesen természetes, hogy a fordító neve is a borítóra kerüljön. A könyvben majdnem 160 Petőfi-fordító van összegyűjtve, nehéz bárkit is kiemelni közülük, de természetesen vannak igen érdekes figurák. Lorenz Landgraf, budapesti fogorvos ambíciója például az volt, hogy a teljes Petőfi-életművet lefordítja. Orvos, később fürdőorvos volt a pécsi születésű Joseph Steinbach is, aki 1600 alkalommal publikált Petőfi-fordítást. Ignaz Schnitzer figuráját is nagyon érdekesnek tartom, akinek egy csodálatos, 1910-es szecessziós stílusú kiadványt köszönhetünk. Érdekes Rombauer Bertha története is, aki férjével, az ózdi alumíniumkohót alapító nagyiparos Rombauer Tivadarral az 1849-ben levert szabadságharc után Amerikába menekült, és ott fordított magyar költőket, többek között Petőfit is német nyelvre, a fordításokat pedig egy saját alapítású német lapban jelentette meg Davenportban.

F.I.: Van Petőfi versei közt személyes kedvence? Ki a fordító?

C.S.: Petőfi Fönséges éj! című versére esett a választásom Gerhard Steiner fordításában, de megkérem Ildikót, hogy eredetiben is olvassa fel, hiszen nagyon fontosnak tartom az eredeti hangzást.

F.I.: Amikor ez év elején a német nyelvű Petőfi-estünkre készültünk, minden fordítást elolvastunk, amit csak német nyelven felleltünk városunk, Pécs könyvtáraiban. Sajnos nem volt túl sok. Számomra a legmeggyőzőbbek ezek közül Martin Remané fordításai voltak. Remané író, költő, fordító, grafikus, forgatókönyv- és dalszövegíró volt, Berlinben élt a 20. században.

C.S.: Remané a háború után az NDK-ban élt, leginkább oroszból, lengyelből, franciából és angolból fordított. Három kötetnyi Petőfi jelent meg a fordításaival a Magyar Írószövetség támogatásával. Erre ugyan még nem találtam bizonyítékot, de azt gyanítom, hogy a Petőfi-fordításait, akárcsak Franz Fühmann, nyersfordításokból készítette.

F.I.: Könyvének bevezetőjét ezekkel a szavakkal zárja: „Miközben Petőfi népszerűsége a mai Magyarországon töretlen, úgy tűnik, hogy a német irodalmi nyilvánosság az utóbbi évtizedekben elfeledte őt. Ötven éve senki sem próbálkozik versei németre fordításával. Itt az idő, hogy újra felfedezzük.” E munka célja lehetett, hogy Ön is aktívan közreműködjön ebben az újrafelfedezésben. Kinek ajánlaná a könyvet?

C.S.: Elsősorban tudósoknak, kultúrtörténészeknek, de talán belenéz majd egy-egy laikus olvasó is. Jó lenne Petőfit átmenteni a 21. századba, ami nem egyszerű dolog, hiszen sok a számunkra idegen elem a költészetében. Remélem, hogy lesznek fordítók, akik veszik a fáradságot és elfogadják a kihívást. Már vannak erre mutató kezdeményezések. Persze hasznos dolog az évszázadok porát lefújni a nagy klasszikusokról, de jó, ha ugyanakkor minél több megőrződik a szellemiségükből. Ez a könyv hasznos útmutató lehet az újrafordítóknak is, hogy lássák, hogyan oldottak meg elődeik bizonyos problémákat, mit kezdtek például a „csárda”, „csikós” kifejezésekkel.

F.I.: Petőfi lelkes rajongója volt a maga idejében Heinrich Heine is, aki a következőket írta róla: „Petőfi olyan költő, akihez csak Burns és Béranger hasonlítható, meglepően egészséges és primitív természet egy betegesen magamutogató társadalomban, akihez foghatót nem tudnék Németországban említeni. Még bennem sincs sok abból a természetes hangból, amelyeket ez a parasztfiú oly gazdagon ont, akár egy csalogány.” Az utóbbi évek magyar irodalomtörténeti kutatásai éppen ezt a Petőfi-képet próbálják lebontani. Németországban változott valami Heine óta?

C.S.: Németországban jelenleg sajnos egyáltalán nincs Petőfi-recepció. Ám a Heine-idézettel is óvatosan kell bánnunk. Már Fried István is rámutatott arra, hogy esetleg ez is lehet a Kertbeny-féle fikció része. Egyébként Petőfit nem próbálták mindig ugyanebbe a szerepbe beskatulyázni. Németországban a 19. század második felében nagyon elterjedtek voltak a világirodalmi antológiák. Ezekből sokszor differenciáltabb Petőfi-kép bontakozik ki. Az egyik legfontosabb antológia A világirodalom arcképcsarnoka. A szerkesztő, Johannes Scherr itt Petőfit nemcsak a „természet vadvirágaként”, hanem mélyebb, metafizikai dimenziókba menő, univerzális verseivel is bemutatja, demonstrálva, hogy költészete a világirodalom méltó része. Sajnálatos azonban, hogy Petőfi 150. jubileuma óta Németországban semmi nem történt a költő recepciója, újrafordítása terén.

F.I.: Reméljük, hogy ez a könyv új impulzust ad majd a németországi Petőfi-recepciónak. Az estet pedig Petőfi-versekkel zárjuk.

Frankfurt am Main, 2023. október 21.

A beszélgetés rövidített és szerkesztett szövegét Frank Ildikó fordította.