Mi a legnagyobb változás a munkájában a járvány előtti helyzethez képest?

Március 16-a óta a feleségemmel Pécstől 25 kilométerre lévő műtermemben önkéntes izolációban vagyok. Eddig rövidebb, hosszabb időt töltöttem itt munkával, ez gyökeres változás a korábbiakhoz képest. A ház, a kert és az óriási búzamező: az alkotás, a kertészkedés és a séta hármasában élek. Másfél hónapja nem mozdultam ki, a kapcsolatot a világgal a telefon biztosítja. Más ritmusa lett az életemnek, a napi otthoni egyéb teendők, feladatok elmaradtak, lehet, hogy ezek nem is olyan fontosak? A szeretteink nagyon hiányoznak.

Hogyan próbál alkalmazkodni az új helyzethez? Születtek-e tervei vagy akár megvalósított projektjei a karanténban?  

Munkám során előkerülnek a régen meg nem oldott ötletek, vázlatok, amelyek a mostani alkotásokban új kiegészítéseket, inspirációkat adnak. Van idő a megoldásokon gondolkodni, kísérletezni. Számos új fotósorozatot készítettem és jó néhány festmény is alakul… Szívesen és örömmel teszek eleget a magyar és külföldi megkeresésekre a mostani helyzet miatt feltett sajátos kérdésekre adható válaszok megfogalmazásában. Online felkérések jöttek Budapestről, Zágrábból, Bukarestből. Mindenki keresi a lehetőségeket, hisznek a művészet gyógyítást segítő erejében. Ezek a világhálón küldhető alkotások nagyon emlékeztetnek a hetvenes évek alternatív mozgásaira. Úgy érzem, sokunknak a rendrakás, a dolgok átgondolása, a kiszámíthatatlanra, az ismeretlenre való készülés, a jövő tervezésének időszaka ez.

Fedezett-e fel olyan művet az elmúlt időszakban, amellyel különben valószínűleg nem találkozott volna?

Mivel a műteremben a könyvespolcon elsősorban művészeti kiadványok, katalógusok, albumok vannak, ezeket forgatom, rácsodálkozva egy-egy művész munkásságára. Így most Ernesto Tatafiore lett megint a kedvencem. Újra felfedeztem – immáron sokadszorra – Weöres Sándor A teljesség felé című, az életműből válogatott kis kötetét, melynek minden sora, megfogalmazása elgondolkoztató, az aktuális helyzetben különösen tanulságos.