Éves lapzárta: Demény Péter

Demény Péter

Idén is feltettük szerzőinknek évösszegző kérdéseinket. Demény Péter válaszait olvashatják.

Demény Péter írásai a Jelenkor folyóiratban>


(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Mostanában a 19–20. század fordulójáról való regényeket olvasok, eddig főleg A Forsyte Saga nyűgözött le egy társadalmi réteg éles szemű, mégis megértő rajza miatt. Megmutatja, hogyan lehet nagyregényt írni úgy, hogy ne a részletezés növelje a terjedelmet, mint Proustnál vagy Nádasnál, hanem „egyszerűen” a történet. Nem bírok betelni vele.

 

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Jaj, sok van, mindenesetre több. Ha magyar regény, akkor Krusovszkyt mondanám, azt a szintén pontos empátiát, ami az Akik már nem leszünk sosemben működik. Ha vers, akkor Babiczky Tibort és Visky Andrást említeném; az egyiket azért, ahogy a szikárság kiemeli a képeket, a másikat azért, mert a Biblia segítségével egyre nagyobb területen láttatja a szentséget, mégsem jámbor vagy hazug.

Ha külföldi regény, akkor a Stoner, John Williams takarékos, parázsló műve Gy. Horváth László csodálatos fordításában, és Radu Pavel Gheo Disco Titanicja – ez 2016-os könyv, de én idén olvastam, románul. A Stoner a csendes amerikai boldogtalanság megrendítő rajza: irodalomtanári állás az egyetemen, rossz házasság, szakmai féltékenység, rövid és tilos szerelem, vége. A Disco Titanic a szellemi Bánság rajza 1989 előtt és után, egy félromán-félszerb fiatalember férfivá válásának tükre.

 

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Nádasdy Ádám esszéje nyűgözött le a márciusi számból, Kappanyos András kulturált válaszaival együtt. Az online-ról szerettem a galériákat, Cseri László fotóesszéit.

 

(4) Milyen kulturális változásoknak örülnél a 2019-es évben?

Örülnék, ha véget érne ez a gyalázatos kultúrkampf, és gyalázatos kezdeményezői eltakarodnának a színről. De hát ez ma még az illúziónál is illuzórikusabbnak tűnik.

Örülnék, ha több olyan darab íródna, mint a Székely Csaba művei, melyek problémaérzékenyek és szelíden merészek, és közben tudják, amit itt mindig tudni kellene: hogy egy kulturális üstben fortyogunk.

2019-01-04 11:00:00