Az Elhagyott jelen című kiállítás koncepciója nem egy előre meghatározott tematika mentén, hanem a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS) tagjainak pályázatai alapján állt össze, így a kiállítás a beérkezett munkákból és a közöttük kialakuló kapcsolódások és feszültségek mentén formálódott egységgé. A fotográfiákon visszatérő motívumként jelent meg az ember és természet közötti kiélezett viszony, így végül ez vált a kiállítás vezérfonalává. A tárlaton látható képek nem a hétköznapok illusztrációi. Nem a megszokott valóság bemutatására törekednek, nem rögzítenek, hanem átértelmeznek. A munkákban megjelenő nézőpont állásfoglalás is egyben, az alkotók nem pusztán látják, hanem értelmezik a valóságot, van bennük egyfajta elvágyódás, menekülés a hétköznapi reflexek elől.

A kiállítótér négy egymást követő termében balról jobbra haladva fokozatos átmenet vezeti végig a nézőt. Az emberi jelenléttől, az épített környezettől fokozatosan eltávolodunk a természet, a táj és az organikus világ irányába. Ez a térbeli ív nemcsak tematikusan, de az elhagyatottság, az elvágyódás érzésének különböző rétegein keresztül is vezet bennünket. A kiállítás kiindulópontként meghatározott bal oldali szárnyban elhelyezett képeken az emberi nézőpont dominál. Miután áthaladtunk a galéria recepcióján – ami a kiállítás kontextusában az átmenetet szimbolizáló térként funkcionál –, egy olyan helyzetbe csöppenünk, ahol már a táj válik elsődleges vizsgálati felületté. A képek a természetre, a tájra fókuszálnak, annak önmagában való értékeit kutatják.

A művészet egyik legfontosabb szerepe talán éppen ez: megtanítani bennünket másként gondolkodni. A fotográfia pedig alkalmas médium ehhez, hiszen az minden esetben a valóságból indul ki. Lenyomatot készít a valóságról, azonban a nézőpont, a komponálás és az utómunka lehetőséget ad arra, hogy a rögzítés végeredménye a szem számára megszokottól egészen eltérő legyen. Ezek segítségével a fotográfus nemcsak a látottakat, hanem a saját értelmezését is a kép részévé teheti.

Tóth Boglárka, kurátor

(Bélyegkép: Regős Benedek)