A Csorba Győző Könyvtár és a Jelenkor folyóirat közös szervezésében idén is megrendezik a PécsLIT irodalmi fesztivált szeptember 12-e és 17-e között, immár második alkalommal. Az ez évi programsorozatban is bárki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő programokat. A délelőtti gyermekprogramok mellett a kortárs irodalom elismert és népszerű szerzőivel, valamint a fiatal irodalom kiváló alkotóival is beszélgetést szerveznek. Zenés felolvasóestek és színpadi előadások is hallgathatók, amelyeknek többségén a huszadik század második felének jelentős irodalmi személyiségeiről emlékeznek meg. A helyi kötődésű, illetve széles körben ismert magyar szerzők mellett a fesztivál lehetőséget teremt külföldi írók és más nemzetiségű költészetek megismerésére is.

Tizenegy óra, Tudásközpont. Az aula végén fehér terítőkkel fedett asztalok, csillogó üvegpoharak, a háttérben felsejlő kávégép. Újraterveztem az étkezési programom. A langy pogácsa mint regebéd: kiváló. Akkor persze mit sem sejtettem még a vastag krémű tortáról és a soktálcányi változatos szendvicskékről. A konferenciaterembe belépve: elvétve póló, kigombolt farmerkabát, sportcipők, de sehol egy rövidnadrág, csak rajtam. Talán mindenki más az őszre készült már. Közben gyűltek a zakók és öltönynadrágok. Kézfogások, izgatott biccentések; kezdődik a megnyitó.

Elsőként Astor Piazzolla Libertango című darabja csendült föl Tímár Judit fuvolaművész és Nemes Gábor gitárművész előadásában. A közönség soraiban szolid lábdobogás, többnyire ütemre. E teremtett mediterrán hangulatban, fiesztává változott délelőtti órákban nem bántam már nyárias viseletem. Az előadást követően három köszöntő hangzott el. Miszler Tamás, a Csorba Győző Könyvtár igazgatója kiemelte, hogy az intézmény elkötelezett a fesztivál iránt. A hosszútávú tervek között szerepel, hogy a PécsLIT országosan ismert irodalmi fesztivállá váljon. A Jelenkor folyóirat főszerkesztője, Ágoston Zoltán beszédében a fesztivál szellemi hátterét és előzményeit világította meg, melynek része a város kulturális szereplőinek korábbi együttműködése az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében, illetve az a szellemi hagyaték, amelyet Várkonyi Nándor, a Janus Pannonius Társaság, a Sorsunk és a Dunántúl folyóirat, valamint a huszadik század második felének kiemelkedő, Pécshez kötődő művészei, szerkesztői és tudósai teremtettek meg. Ennek az örökségnek a megidézéseként, illetve Bertók Lászlóra való emlékezésként Darabont Mikold, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze olvasta fel a szerző versét. Péterffy Attila megnyitóbeszédében kiemelte, hogy a különféle kulturális programok, mint a PécsLIT vagy a pécsi írórezidencia-program számokban nem kifejezhető értéket képviselnek. A megnyitó Piazzolla Bordel 1900 című tételével zárult, majd kezdődhetett az állófogadás.

Miszler Tamás és Ágoston Zoltán

A fesztiváli szieszta dél és négy óra között tartott. Négy órától Nemes Nagy Ágnes születésének századik évfordulójának alkalmából felolvasást tartottak a Tudásközpont konferenciatermében. Ágoston Zoltán a szerző életét és munkásságát érzékletesen megidéző bevezetője után Darabont Mikold és Vlasits Barbara színművészek Nemes Nagy Ágnes verseiből, illetve prózai visszaemlékezéseiből olvastak fel. A versek között a Fákhoz és A távozóhoz hasonló klasszikusok mellett olyan kevésbé ismert kiváló művek is hallhatók voltak, mint az Eső, amelyben mintha összesűrűsödne Nemes Nagy tárgyak, természeti jelenségek iránti érzékeny figyelme, Weöres formai játékossága és Pilinszky képisége. A közönség számára mégis a prózai, visszaemlékező betétek lehetettek leginkább érdekesek (számomra biztosan), amelyek egészen más fényben jelenítették meg Nemes Nagy Ágnes személyiségét. „A büszke tehén a réten áll, csak áll” opusz kimerítő, szerző általi elemzése a konkrét kiindulópont és az elvontság felé mozdulás kettősségében az irónia, önirónia kiváló jelének mutatkozott. (Megjegyzés lelkes filológusoknak: a mű kézirata nem maradt fent, minthogy Nemes Nagy Ágnes négyéves kora környékén, írástudás híján hozta létre költeményét.)

Öt órakor Zalán Tiborral a tavalyi A lovak reggelije című verseskötet, valamint az idei Istenek az árokparton prózakötet megjelenésének alkalmából Ágoston Zoltán beszélgetett. Az esemény elején a szerző beszélgetőtársa arra az érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy míg Zalán Tibor saját életében a szakmai munkájához kapcsolódó személyes tárgyakat, kéziratokat, levelezéseket felszámolja, addig írásaiban éppen a személyesség felé mozdul el visszaemlékezésivel és versajánlásaival. Zalán Tibor ennek a folyamatnak az okaként azt nevezte meg, hogy karrierje során több, számára meghatározó személlyel találkozott (köztük Fodor Ákossal és Sziveri Jánossal), akiknek valamilyen formában meg akarta hálálni barátságukat, így a művészetre hárult ez a közvetítő feladat. Kiemelte ugyanakkor, hogy nem kedveli az önéletírás műfaját, így a személyes megszólalást inkább egyes szám harmadik személyű beszéddé alakítja át, így vállalva fel, hogy minden őszinteség ellenére az irodalom mégiscsak konstruálja a maga valóságát. A prózakötet néhány adomájának elmesélése mellett a szerző kitért arra is, munkásságában mindig arra törekedett, hogy távol tartsa magát az aktuális irodalmi trendektől; így váltott népi szürrealizmusból az avantgárdra, majd onnan a romantika költői nyelvére és így tovább.

Vlasits Barbara és Darabont Mikold

A szünetben megtelt a konferenciaterem, néhányan tétován tekintettek be az ajtón üres székek után kutatva – kevés sikerrel. Ha valaki az ölekbe, olykor bevásárlótáskába fekvő könyvekre pillantott, nem téveszthette el: aki ide jött, az Závada Pál Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin című könyvének bemutatójára érkezett. A beszélgetés elején Ágoston Zoltán röviden összefoglalta a műre vonatkozó fontosabb tudnivalókat. Például azt, hogy az Apfelbaum Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának 20. századi színeken keresztüli átirata a verses regény műfajában. Az egyik első legfontosabb kérdés, amire aztán a beszélgetés talán legérdekesebb válasza is született, arra vonatkozott, hogy mennyiben tekinthető ennek a kötetnek a megírása istenkísértésként. Hiszen Závada könyve mégiscsak az egyik legkultikusabb magyar művet veszi alapul. A szerző elmondása szerint éppen ennek ellenkezőjét érezte. Amíg a regényírás szabályai jóval inkább megkötik az írót karaktereinek működtetésében és a beszédpozíció alakításában, addig a verses regény a Madách-dráma játékszabályainak részleges betartása mellett is szabadabb teret hagy az iróniának és a beszélő váltogatásának. Utóbbi azért tűnik különösen fontosnak, mivel az Apfelbaum Réz Pálnak, a Holmi folyóirat legendás főszerkesztőjének is emléket állít, akit a Závada által felismert műfaji kötetlenségnek köszönhetően a könyvben egyfajta szerzői alteregó tud megszólítani. Ha kényszeresen keresnénk összefüggéseket, érdekes egybeesésnek tűnhetne, hogy Zalán Tibor és Závada Pál beszélgetésének is központi témája volt, hogy miként lehet az irodalmi mű világán belül őszintén, ugyanakkor ezt az őszinteséget különféle módszerekkel elfedve megszólítani másként már el nem érhető barátokat, pályatársakat.

Ágoston Zoltán és Závada Pál

Az PécsLIT első napja dupla programmal zárult. A konferenciaterem korábbi közönségének jelentős része a Teszteljük a gravitációt! elnevezésű zenés irodalmi estre ment át a nagy előadóterembe, ahol Szabó T. Anna eddigi életművét verseinek felolvasásán, illetve személyes elbeszélésein keresztül mutatta be, miközben Dés András előadóművész kísérte ütőhangszereken. A konferenciateremben egy kisebb csoport gyűlt össze (velem együtt), akik a KlasszMűhely elnevezésű program keretében a pécsi klasszikus magyar irodalom tanszék két kiadványával ismerkedhettek meg. Ennek megfelelően izgalmas keresztöltésben történt a moderáció. Az est első részében Radnai Dániel Szabolcs kérdezte Tóth Orsolyát az általa szerkesztett A nyelvújítás kora című tanulmánykötetről, majd Pálfy Eszter kérdezte Radnaités Rétfalvi P. Zsófiát a többedmagukkal szerkesztett Pályakezdés, karrierút, irodalomtörténet című kötetről. A két kötet közös tulajdonsága, hogy olyan fogalmak újragondolására és reflektáltabbá tételére vállalkoztak, amelyek nemcsak az egyetemi képzésben és a tudományos diskurzusban, de a közoktatásban is kiemelten fontos szerephez jutnak. Tóth Orsolya elmondta, hogy A nyelvújítás kora című kötet tanulmányai egy kivételével eredetileg az Árkádia online folyóiratban jelentek meg 2010 környékén, a Kronosz Kiadó pedig 2022-ben arra vállalkozott, hogy nyomtatott formában is kiadja e szövegek átdolgozott változatát. A kötet célja az volt, hogy a nyelvújítás „nagy elbeszélését” árnyalja azáltal, hogy a kor addig kevésbé tárgyalt szövegeit is bevonja elemzési körébe. A Pályakezdés, karrierút, irodalomtörténet című kötet kapcsán Pálfy Eszter egyik kérdése arra vonatkozott, hogy miért lehet ma fontos a pályakezdéssel foglalkozni. A kötet szerkesztői elmondták, hogy a pályakezdés fogalma a modernség kialakulásával vált jelentőssé, ezáltal a szerzői pályakezdés-koncepciók vizsgálata – akár a 19., akár a 21. században – képes megmutatni, hogy a korabeli irodalom milyen szabályok szerint működik, miközben hozzájárul a szerzők, így például Petőfi, Madách, Eötvös vagy Térey pályakezdésének és karrierútjának közelebbi megismeréséhez.

Fél tíz, a folyosóra kilépve kevesebb lámpa égett, mint egy órája. Lehunyta kék szemét az ég, lehunyta sok szemét a ház is.

(Fotók: Tóth László)