Elhunyt Wilheim András

A szerk.
Cimkék: wilheim andrás

Ma reggel, 72 éves korában elhunyt Wilheim András zenetudós, zongorista, karmester, zenei rendező, szerkesztő, a magyar zenei és művészeti élet meghatározó alakja.

 

Wilheim András 1949-ben született Székesfehérváron. 1974-ben szerzett diplomát a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi tanszakán. Ezt követően 1990-ig a Bartók Archívumban dolgozott, 1979-től pedig a Zeneakadémia zeneszerzés tanszékének oktatója volt, ahol 20. századi stílustörténetet, analízist, valamint kortárs zenét tanított.

Szakterülete érinti a 20. század zenéjének legfontosabb csomópontjait. Tanulmányai jelentek meg Bartók Béláról, Erik Satie-ról, Anton Webernről, Edgard Varèse-ről, de nemzetközileg elismert szakértője az amerikai avantgárd zenének is, különösen John Cage műveinek. 1980 óta rendszeresen tartott előadásokat a szombathelyi Bartók Szemináriumon, 1995-ben meghívott előadója volt az avignoni Centre Acanthes zenei fesztiválnak. Az Új Zenei Stúdió tagjaként és később is rendszeresen fellépett hangversenyeken, számos ősbemutatón vett részt, lemezfelvételeken szerepelt szólistaként, művészeti vezetőként vagy akár zenei szerkesztőként. Szoros kapcsolatot ápolt Kurtág Györggyel, aki megbízta az Editio Musicánál megjelenő kottái szerkesztésével.

Szerkesztőként kottakiadványok, szakkönyvek és gyűjteményes kötetek kiadása kötődik a nevéhez, valamint ő volt a Jelenkor Kiadónál megjelenő Mészöly Miklós-életműkiadás egykori sorozatszerkesztője. Fontosabb munkái szerkesztőként: Anton Webern: Előadások, írások, levelek (Zeneműkiadó, 1983), John Cage: A csend. Válogatott írások (Jelenkor Kiadó, 1994), Beszélgetések Bartókkal. Interjúk, nyilatkozatok, 1911–1945 (Kijárat, 2000), Péterfy Jenő zenekritikái (Kortárs, 2002), Szabolcsi Bence válogatott írásai (Typotex, 2003), Glenn Gould: Tiltsuk be a tapsot! Válogatott írások (Európa, 2004), Dobszay László: A klasszikus periódus (EMB, 2013). Írásai különböző folyóiratokban, többek között a Muzsikában, a Holmiban, az Alföldben, a 2000-ben, a Kortársban, a Mozgó Világban, az Élet és Irodalomban, a Magyar Zenében, a Metropolisban, a Filmkultúrában és a Színházban jelentek meg. Önálló kötetei: Mű és külvilág. Három írás Bartókról (Kijárat, 1998), Esszék. Írások zenéről (Kortárs, 2010).

 

(Fotó: ODPictures / Forrás: EMB, BMC)

2022-01-20 16:00:00