Tornai József (1927–2020)
A költőre a Jelenkorban megjelent versével emlékezünk.
Tornai József írásai a Jelenkor folyóiratban>
A január 31-én, életének 93. évében elhunyt Tornai József, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas költő, író, műfordító. Hosszú pályája során a hagyomány és a modernitás szintézisére törekedett. Mindvégig megőrizte alkotóerejét, Csillaganyám, csillagapám címmel 2011-ben kiadott összegyűjtött verseinek megjelenése óta minden évben új verseskötete látott napvilágot.
Tornai Józseftől Glóriásan című versével búcsúzunk, a Jelenkor 2002. áprilisi számából.
Glóriásan
Most beszélhetsz,
most egymás közt vagyunk,
most bevallhatod, hogy nem tudtad
legyűrni hiúságodat, irigységedet
és a mások bírálgatásának nyavalyáját,
most elmondhatod, hogy
jutott neked egy-két barát,
egy-két barátnő, egy-két szerelmes,
mégse voltál boldog, és röhögtél
is azokon, kik idillt akartak itt látni,
most elismerheted, hogy
nem tudtad elérni a bölcsességet
(persze ez Szókratésznek, Kantnak,
Jaspersnek is alig sikerült, és Hamvas is
hiába beszélt az „alapállás" metafizikájáról),
most meggyónhatod, sose
tudtad eldönteni: csodáld vagy nevesd
ki a megváltókat, kik halálukig hittek
abban, hogy ősragadozó természetünket
meg lehet változtatni,
most károgd el, hogy benned teljes
zűrzavar ordítozik, töri a széket,
vágja földhöz a poharat, mint
egy kocsmában, hol mindenki iszik
és fecseg glóriásan.