Nem labirintus…

 

 

Nem labirintus,

csak körfolyosó,

nem vérzik a szív,

csak sül a hús,

pőrén lengnek az illatok.

Nincs semmi titok.

Ha volt is, fellebbent a fátyol.

Ha volt is vörös fonál,

sapkádra kötöttem bojtot belőle.

Félbetörnek itt a napok,

a te napod és az én napom

egy nap már nem lesz.

Járok még zörögve körbe, körbe

a körfolyosón,

hátamból a kulcs, mint kés, kiáll.

 

 

 

Mindszent

 

 

Nem bírtam már tovább

nézni

az asztalt,

a metszőollót,

a hideg kályhát,

a sarat a szőnyegen,

a halványzöld körtét

a rohadás barna pettyeivel,

az egérméreg feltépett dobozát,

a csöndes bögréket a pohárszéken,

a valamikori vásárfia üvegházát az üvegvirággal,

és az öregasszonyt a macskaszagú ágyon.

Behúztam hát

magam után a csipkefüggönyös ajtót, de hagytam

egy kis rést, hogy a kutyák ki-be

járhassanak.

 

 

 

Sláger

 

 

Say you love me.

Vagy üljünk csak itt az ágy szélén

hallgatag, a lepusztult hálószobában.

Épp a tóra látnánk innét...

Ősz van már,

vagy inkább tél,

és a csontjaimban érzem, mint Dombey úrfi,

a hideget.

Heve nincs a tűznek, hiába okádja sárkány

a lámpaernyőn. Elhervadt

a zöldvirágos ágynemű, körmöd kemény,

bőröm alá bebújt a naftalinszag.

Kihűlt a hazugság.

De még megfeszül a feszület a falon.

Üres szekrényben dermednek a vállfák,

másikban divatjamúlt zakók,

pecsétes nyakkendők várnak még néhány

apró szerepre,

vacsorára, díszvendégségre.

Élsz még?

Vagy ha hozzád érek, egy ujjal megérintlek,

eldőlsz, mint a kitömött báb?

Cry me a river.

I cry a river over you.