33

 

 

Álmomban kinyitottam a szekrényt,

és elővettem halott nagyanyám

rókabundáját. Hullámzott a szőr,

meleg ezüstje villódzott, mikor

pucér vállamra vettem, ám alig

terítettem rá, rögtön szétesett,

szétszállt, vagy, hogy is mondjam, szétzsizsergett:

szőr helyett csupa molyból állt a bunda,

bőrömön apró lábak kaparásztak,

porzott a sok szárny, sok szétevett szőrszál,

tikogva álltam, mozdulni se bírtam –

 

vagy vegyük azt a pompás dísztököt,

amit kivájtunk, arcformára véstünk,

és két éjen át bevilágította

novemberünket, szellemet riasztva:

harmadnapon már megroggyant, beomlott,

ráncos lett, mint a boszorkányok arca,

puha vigyorból fityegett foga,

gonosznak látszott, pedig csak öreg volt,

és kidobtuk, a gyertyacsonkkal együtt –

 

a luftballont, mely egész éjen át,

mint a lepkék, kitartóan kopogva

próbált kiszökni tőlünk, a plafont

verdeste piros újszülött-fejével,

szállt volna el, de így képtelenül

lebegett fenn, és másnap már kicsit

lejjebb került, és estére már szinte

a földet érte, és reggelre csak

petyhüdt, elernyedt cafatként feküdt

akarattalan-üresen a padlón –

 

a kinn felejtett, penészedő ételt,

a nyálkás szárú, hervadt amarilliszt,

lehangolt zongorát, szétkarcolt cédét,

az új terítő közepén a foltot,

pincében rothadó gyerekcipőt,

a sötét erdőt, harminchárom évem

dupla bilincsét (rám kattanni készül),

ahogy álmomban émelyegni kezdek,

s az élvezettől részegült öt érzék

visszaöklendi bűzös lakomáját –

 

mit tehetnék? csak mozdulatlan állok,

hagyom a dolgot megtörténni, s közben

– ahogyan a gyerekem mondja –:

iramodik rajtam a fázás.

 

 

 

Napkelte

 

 

…unless thou get a son…

 

Milyen egy újszülött feje?

Kerek és veres, akár a retek,

csibepuha és magzatmáz-szagú –

a ráncos, gyűrött, tengermélyi arcból

előpislog a világszomjas nézés.

Éppen egy felnőtt tenyerébe fér

a csontperemes, sapkaszerű fejbúb,

surrog a vér a vékony bőr alatt,

s a homlok felett lüktet a kutacs:

a csukottan is látó harmadik szem.

Apró, csupasz fej, gyönge és meleg,

remegő, mint a vénembereké,

és a mohó száj elszántan kutatja

a centrumot, az életadó forrást.

 

Megérkezett. Az addigi világ

zökken egyet, és megváltozik minden.

A hároméves fivérke feje

most egyszeriben irdatlannak tetszik:

durva, nagyhajú, mint egy kamaszé,

és teste a csepp csecsemőhöz képest

aránytalanul nyurga és erős.

 

Három nap alatt felnő egy gyerek,

mint a mesében. Megjött a kicsi,

és kérdés nélkül átveszi helyét

az ölmelegben. Övé az anya

odaadása, övé a királyság,

hatalma van a gyöngédség felett.

 

Beragyogja a környező világot

az önmagánál ezerszer nagyobb

izzó lángcsóva, barbár tűzgolyó,

és növekedni fog, és gyarapodni –

 

üdv néked, új fény, új parancsoló!