Az édes anyai nyelvem

Egyszer minden hang

a helyére kerül.

Egyszeri véletlen mindegyik.

Minden Érdekelt holnaptól Hemingwayt

Márait olvas,

vagy valami törököt (fogott), hogy igaza is legyen.

Minden betű blokád, a társaság deszkabódéja talán nem,

ahonnan nem akarunk elmenni, mert költők lettünk.

Minden deszkabódé blokád,

ahonnan nem mozdulunk, mert nem költők lettünk.

Összeaszott betűjegyet szorongatok

egy sokábécés vonaton, ahol anyám is velem utazik.

Az ábécénél száll le.

Megtalálja a tükröt,

az ember-tükröt, az én tükrömet

a társaság deszkabódéjára szerelve.

A bódéból a temetőbe hajtják a betűket,

ha meghalnak, nehogy a romok alól kelljen kikaparni őket.

Anya, látom, hogy betűid alatt áll a víz és a húgy.

Esik,

most a kerékvágatban talán visszatetszik versünk végre.