Részképzés a Valhallában

Tanácsok héroszoknak

Megölni a szörnyet egyszerű.

A forrás mellett ül,

a barlang szájában,

a metrólejáró vagy az egyetem előtt,

feje akárhány,

újra s újra nő,

nemtelen, vagy inkább feminin,

halálóráján még szülni is szokott,

füstöl, mint a múzeumkertben

a gőzvasút,

csak elmozdulni nem tud,

arra képtelen.

Aztán boncolókéssel

hasítsd fel a bőrt,

és fűrészeld el a szívből

kivezető vastag sárkányeret.

A szívvel csinálj akármit,

nyárson megsütheted,

vagy a konferencián körbeadhatod

szemléltetés gyanánt,

főzhetsz hüllőlevest a hajléktalanoknak

(jó forró, és három nap is eláll):

de a vér a lényeg, arra jól vigyázz.

Ha megízleled,

valamire még jó lehet

(hacsak meg nem halsz tőle,

mondja Hildegárd, s persze,

ha isten is megsegít):

esetleg megírsz majd egy

sárkányvér-tipológiát,

egyszer csak megérted

a madarak beszédét,

a tanszék elámul,

ha elvégzed a dekódolást,

vagy várost alapítasz,

egyetemit,

Glezir ligetében,

a dárdákból épült falú,

ötszáz kapujú

holtak csarnokát.