Éjszakai kirándulók tavasszal

 

A hidegre forduló áprilisi estén

zöldellő rétre vetődsz egy szinte

ismeretlen férfival, akire bosszankodva

gondoltál még nemrég, de most

 

kiengesztelődsz iránta, sőt: lángra

lobbansz. Mintha véletlen volna,

egymás kezét fogva haladtok a veszélyes

hegyoldalban. Helyet kerestek ti is

 

a zsenge, fagyos fűbe telepedett, rengeteg

éjszakai kirándulót kerülgetve. Közben

 

szüntelen érkeznek a szerelmespárokkal

zsúfolt ötvenkilences villamosok.

 

2.

– Kitartani a képtelen állítás mellett,

hogy van remény, kibontakozás,

ígéret a rideg tavaszban. Hogy

izzásától elsápad az ész, és

diadalt arat a személyektől

független, puszta lényeg: a szerelem,

és ennek bizonyítására

éppen a te eseted szolgál –

 

3.

Hegy tetején, sötétedés után, kettesben

maradni egy szinte ismeretlennel.

Majd, alig érintve egymást,

leereszkedni egy erdei tisztásra,

ahol a vadak gyülekeznek. Kör

közepén, gyűrűjükbe szorítva

dermedten várakozni. Ám, mielőtt

támadna vágyatok, játszik még

veletek, szépségét mutatja,

végigszáguld az erdőszélen.

Rohanása fergetegében remegtek.

 

4.

A színre gördülő mikrobuszból

közben trópusi öltözékben angolok

bukkannak elő, térkép a kezükben

– egy elsüllyedt város romjain

járunk –, mutatnak körbe hidegen.

 

 

Tükröm

 

Így fogtam a gyufát. Itt

állt a két selyemripsz bevonatú

karosszék, a tölgyfa ebédlőasztal

körül a magas támlájú, réz-

gombbal kivert székek. Egy férfi

nemezkalapban, egy gyújtogató^*

megsötétedett képmása bólintott

a tapéta szalmaszál-özönében,

értette indítékomat.

 

* Rajzai között fölvázolva már

a lecsupaszított váz.

Talán a tervezés hibáját kereste.