Költők nélküli köztársaság

 

A köztársaság uralkodói arra a meggyőződésre jutottak

Hogy költészet nélkül is jól meg lehet lenni

Hogy a költészet komolytalan és annál költségesebb

Mert semmit nem teremt nem bővít nem gyarapít

Így tehát nem szükséges

És egy bizonyos teoretikus még be is bizonyította

Hogy ami felesleges nem lehet közömbös

Egyenesen káros is lehet

Tehát jobb a biztonság kedvéért eltörölni

 

Némelyik költő még írt

De már nem adták ki

Így egy idő után elhallgattak

Munkanélküli költők lettek

A városban járkáltak kirakatokat bámultak

Sárgarépát és krumplit vettek a piacon

Nem telt nekik narancsra és citromra

Mert szerény segélyeken éltek

Ami mindenkit megilletett

Ugyanis a köztársaság a társadalmi

Igazságosság államának nevezte magát

Tehát számolták a pénzt panaszkodtak a drágaságra

Időnként tévedtek vagy könnyelműen bevásároltak

Mert a gondolataik még mindig

Virágokhoz furcsa érzésekhez ábrándokhoz

Állatok sőt kövek szeretetéhez menekültek

A költők nélküli köztársaság jól boldogult

És egészen sokáig

Sok pénzt megspóroltak a költészeten

Amit pompára és palotákra parádékra és fegyverkezésre szántak

 

Míg egy nap valami romlásnak indult a köztársaságban

Eleinte majdnem észrevehetetlen apró változások

Valamilyen kis hasadékok rések karcok és repedések

Azután hézagok keletkeztek a mondatok között

Sőt még a szavak között is

Amiket nem volt mivel kitölteni

Végül odáig fajult a dolog

Hogy omladozni kezdtek a házak

A terek kiüresedtek az emberek szétszéledtek

Bezárkóztak a lakásaikba és hallgattak

Együttérzés nélkül szenvedtek búcsú nélkül haltak meg

És senki nem tudta megmondani mi történt

 

Aztán már késő volt

Mert a régi költők kihaltak újak nem születtek

És nem volt senki aki összekösse azt ami elszakadt

Emberek és emberek emberek és állatok

Fák kövek felhők madarak

Dolgok és más dolgok között

Föld és ég hold és csillagok

Fogalmak és képzetek között

 

Még létezett minden szó és név

De már elszakítva egymástól

Mert hiányoztak azok

Akik ezelőtt semmi mást nem tettek

Csak igyekeztek megérteni

Hogyan is állnak a dolgok egymással.

 

 

Szentség

 

Nem lehet szentnek lenni

Teljes egészében tetőtől talpig

Reggeltől estig

Minden nap órában pillanatban

 

Nem lenne értelme

Nevetséges lenne

Arról nem is szólva

Hogy a mai időkben

Elérhetetlen

 

De elég ha elveszetten

Megtörten sötétbe borulva

Gyomrom és bőröm

Kezem és lábam

Ügyeivel elfoglaltan

Ha néha

Egyszer egy hétre

Egyszer egy évre

Akár egy pillanatra

Megszűnök csak magamra gondolni

És érzem hogy valakinek szükséges vagyok

Hogy megengedhetem magamnak

Valakinek a védelmében

A bátorságot és az önzetlenséget

 

Mintha ez visszaverné a fényt

Valamilyen általam ismeretlen

És láthatatlan forrásból

Mintha ez a szikra vagy sugár

Amely hirtelen átszakította a sötétséget

Megérintett valamilyen helyet bennem

És világosságot hozott

És a teljes valóm egy pillanatra megvilágosodott

 

Kár

 

Hogy csak ilyen rövid volt

 

Hogy ilyen gyorsan szertefoszlott.

 

Sipos Tamás fordításai

 

-----

Kornel Filipowicz (1913–1990) Sziléziában, Cieszynben nőtt fel, és ott is végezte a gimnáziumot. A helyi irodalmi életben már fiatalon részt vett, ám a II. világháború előtt biológiát tanult a krakkói Jagelló Egyetemen. 1934-ben debütált novellaíróként és költőként egyaránt a sziléziai lapokban. Kapcsolatba került a krakkói művészkörökkel, és része lett a földalatti ellenállásnak. 1944-ben letartoztatták konspiráció vádjával, a groß-roseni és sachsenhauseni koncentrációs táborokban raboskodott. A háború után Krakkóban telepedett le, és folytatta az ellenállást, immár a kommunista diktatúra ellen. Az 1950–60-as években Tadeusz Różewicz-csel együtt megalapították a Miczura-Filmet, forgatókönyveket írtak és több Filipowicz-novellát is megfilmesítettek. A Towarzystwo Kursów Naukowych (1978–1981), egy az államtól független, önálló tudományos társaság alapító tagja. A társaság egyetemi szinten tartott előadásokat, kiadói tevékenységet folytatott, valamint ösztöndíjakat is osztott. A Pismo krakkói folyóirat alapító tagja. 1969-től egészen haláláig Wisława Szymborska élettársa. Az ő halála után írta Szymborska a Macska az üres lakásban című versét. Magyarul egy regénye (Nietschke úr kertje, 1969) és válogatott novellái (Ritka pillangó, 1980) olvashatók. (A ford.)