Weöres Sándor-palimpszeszt

 A Posta messziről dallamára

Levegőillaton s vízen élek,

hol gyűrött arcon penge szánt:

itt megtalál a kósza lélek,

a mézillatú elefánt.

Miért tanulsz idegenül,

mért ülsz üres könyvvel a dombon?

kérdem, mihelyt előkerül

egy rímbe ejtett cérnagombom.

Híg sárban tempóz tenagyságod,

még a békák is restelik,

jaj, lélek, gödröt ejt a lábod,

mészfelhős lápvízzel telit.

Akár a régész-ásatás

nyílik e veremnyomvilág rád,

hogy túllent-túlfent majd belásd

szénült gyökerét, pernye-ágát.