Nem szóltál a sünről

Miután L.-t is sikerült felkelteni,

Nyakatokba vettétek a várost,

Ellátogatva a Monceau park-beli

Túlsúlyos házikacsához.

A park tavában egy halott

Sünt vettél észre – belefulladhatott.

S hogy ez már a végső stáció,

Nem feledtette a dús vegetáció.

Csak álltál ott, akár egy balfék –

Így írod, felülstilizálva;

S a vízen, egy kicsit arrébb,

Mint önmaga árnya,

Tükröződött a földhözragadt ég.

Amíg L. a kacsának enni adott,

Kerestél egy üres padot,

Hogy letehesd árnyalakod,

Mely csöppet sem éteri,

S mihez nagy reményeket nem fűzöl.

(Mert remélted, hogy észre sem veszi,

L.-nek nem szóltál a sünről.)