Az überallesbadeni dalnokverseny

 

„Flaccus cicceg, habár a Szent

Nyelvelmetsző Tanács s egyéb

Bigottságok vegyeskara

Hozsannáz, hogy boldog legyék"

(Az überallesbadeni bolhapiac)

 

„Überallesbadenbe megy

Megint Flaccus meg Kovácsúr.

Esik eső karizmára –

Isten kerek kalapjára. (Rácsurr...)"

(Az überallesbadeni sertésvész)

 

Überallesbadenbe megy Kovácsúr

Megtanulni, hogy kell dallni mohácsul.

Vele ballag Flaccus, Jarry meg Heine,

Aki zsörtös honkebleket megfejne...

In excelsis vészes üdő fönt árad:

Leégnek a kortársak s a könyvtárak,

Mert lánglelkű Történelem a praxis,

De Gutenberg közismerten galax is.

 

Küldte őket Róma, Párizs, Verecke,

S Berlin helyett megérkeztek Bereckre,

Bár Erdélyhez közel esik Babylon,

Hol fölróják agyagtáblán s papiron,

Hogy tudja meg Pusztaszer és Egyiptom:

Kulacsukban nincsen lóvér, se Lipton,

S fehér mén sincs, mivel elég a taxis,

De Gutenberg igen derék galax is.

 

 

A Tapstéren tőről metszett mesterek

Dalnokolnak, hangjuk hősleg sestereg:

Hajh, öntudat, forradalmas valóság,

Fordulj, nyergelj össznemzeti falócát!

Hajh, légvári levitézlők, Nagymajtény,

Volt labancnak csak a végső padmaly tény!

Dől a szentség, múltba roppan az apszis,

De Gutenberg kimondottan galax is.

 

„Betűt vetünk, hallod-e, te kovácsúr,

Kopjafáknak szittya törzse mohácsul!

Muhi pusztán túlnan fekszik Trianon:

Megül némán, mint az Ekhó Tihanyon!

Nem harsan a humanyizmra – izoming,

Ha közerkölcs s a karizma bizony ing!

Ezt danold el, ha rímeket faragsz itt,

De Gutenberg, az direkte galax is!"

 

Pirtz-am-Purtz-ból begyűlnek a póttagok,

Mind közbevág, javasol, vagy jót makog –

Megszavazzák, hogy a csángó ser az must,

S végleg törlik a tagságból Erazmust...

Majd megrovást fogalmaznak Mikesnek:

Rosszul tudja, Rodostóban mik esnek!

„Nyilatkozunk, ecsém, ha megharagsz is,

De Gutenberg szerintünk egy galax is!"

 

„Weimarral van átellenben Verecke,

Hol eleink be, s lefele ereszke...

Olvasd errül Herdert, Goethét, Tinódit,

Hogy eldönthesd, köztük főképp ki lódít,

S érezd át a Felsőbb Szervek keservét,

Mit nem élt át sem Giordano, se Szervét!

Veszettségnek szelleme elharapszik,

De Gutenberg már eleve galax is..."

 

Megindultan oszolnak a mesterek,

Verseny múltán új dicsőség esteleg:

Drégel várán ismét pogány Ali lejt,

Beidézik Apáczait s Galileit...

Zagyva dalért zagyva kor kész nyeremény!

Kant fölött a csillagos ég se remény:

Kifordult rég a világból az axis,

De Gutenberg általában galax is.

 

Überallesbadenben ül Kovácsúr:

Muhisodik, mohácsosan mohásul.

Fásul, nem szól Flaccus, Jarry, se Heine –

Csak ez a nagy világosság ne fájna!

Alexandri’ ában lángol a téka:

Az emberség romlott, káros portéka.

Elme fárad – bunyik, simlis paraszt friss,

Mert Gutenberg tudniillik galax is.

 

***

 

„Következésképp örömünkre szolgál, ha

abbahagyhatjuk Lelkiösmeret-vizsgálatunkat

(vissza az éjjeliszekrénybe!), s mára itt

megállunk, míg a képzelet újra elragad minket,

akár a közeljövőben, akár legkésőbb a jövő

században." (Mondá Übü papa, az örök poszthumanista,

az emberiség olthatatlan szócsöve, minekutána

Gutenberget és a galaxt is visszavágta az univerzum

hamvasságosan bötűporhanyító kandalójába, csipkés

párnácskája alá pediglen becsempészett vala egy

„Mein Kampf" című sikerkönyvecskét, majd keresztyéni

alázattal, illendően bevégzé estvéli imádkozásit.)

Sed libera nos a malo. Amen.