Futóbolond

Fut végig a Liszt Ferenc utcán, a Múzsa

után fut könnyedén, hogy láthassa

örömét, amikor majd lihegve utoléri;

aki idővel elárulja, erre (is) vágyott,

s egy skót királykisasszony titkos, még

magának se bevallott gondolata: parancs.

Könyv

Látod, megint kiválasztott magának egy könyv,

odahívott a polchoz, már csak alá kell húznom

a beszélgetéseinket ismerő, pontos mondatokat;

úgy olvasgatom, mintha vállamon nyugodna

meleg, majdani szobánkban fejed: Ideje van az

életnek és ideje van az életről való tanúskodásnak.

Kút

Öntudatlanul hívtam magamat kútkezelőnek,

az idő kútjára gondolva, vagy a beregszászira,

féltem mélységétől, s rossz vizét nem ittam soha;

lassan már alig rémlik sivatagi szomjúságom,

hiszen telve a kút, elhoztad időmet, nyilvánvaló,

előbb-utóbb minden megnevezés kihívja sorsát.

Nézőpont

Becsületszavamra, minden hátsó gondolat nélkül

mondtam, amikor az induló vonat lépcsőjéről

nevettél rám, hogy szép vagy alulnézetből is;

amúgy a hátsó gondolatra bőven jut fantáziámból,

s nyilván azonos nézőpontra is telne könnyedén,

de nem írhatom le, mert tiltja a Múzsa szemérme.

Remény

Mint csokornyakkendő a szmokinghoz,

úgy megy hozzá a negyvenöt éve tartó,

reménytelen szerelem, írja reszketegen;

becéz, mintha szerencsés fia lennék,

aki májustól májusig megkapta mindazt,

amit elveszetten már-már nem is remélt.